Ma Jo Chung Hee-vel fogunk beszélni, aki két, japánból hazatelepített, észak-koreai zainichi gyermeke. Jo-val az észak-korai társadalomban ért diszkriminációról fogunk beszélni, melyet gyermekként élt át.
Kérlek, mutatkozz be.
Pyongsongban éltem, Dél-Pyongan tartományban, mígnem 2011 februárjában disszidáltam. 2011 áprilisában Dél-Koreába költöztem, azóta is ott lakom.
Úgy tudom, a szüleid japán-koreai bevándorlók, akiket zainichi koreaiakként ismernek.
Igen. Bár Észak-Koreában születtem, a szüleim eredetileg Japánban éltek. Apám és anyám is Hiroshimában lakott, míg 1960-ban vissza nem telepítették őket Észak-Koreába. Én ott születtem, 1963-ban.
Korábbi cikkünkben azt mondtad, besoroztak az Ifjúsági Rohamcsapatba a songbun rangod miatt, amely kasztrendszer a család politikai háttere és hűsége alapján határozza meg a társadalmi helyzetet. Miféle diszkriminációval szembesülnek Észak-Koreában a Japánból származó koreai kisebbség?
Észak-Koreában a szongbun-rendszer a lakosságot három csoportra osztja: a "mag", az "ingadozó" és az "ellenséges" osztályokra. A hazatelepített polgárok és leszármazottaik automatikusan az "ellenséges" osztályba sorolódnak. Számukra nagyon nehéz a politikai érvényesülés. Hogy úgy mondjam, nincs lehetőségük belépni a politikai körökbe.
Ez bizonyára azt jelenti, hogy személyesen is sok esetben tapasztaltad meg a diszkriminációt.
2017. április 5., szerda
2016. november 25., péntek
Elhunyt Rju Mijong (Ryu Mi-yong)
Csupán kevesek hagyták el Dél-Koreát Észak-Koreáért cserébe. Ezen kevesek közé tartozott Rju Mijong (Ryu Mi Yong) politikus, az észak-koreai Cshondoista Cshongu Párt (Cheondo-ista Cheong-u Párt) elnöke.
Közös gyermekük édesanyja halálhírét hallva benyújtott a dél-koreai Egyesítési Minisztériumhoz egy kérvényt, hogy beutazhasson Észak-Koreába édesanyja temetésére. Az engedélyt a minisztérium megadta, így a férfi jelenleg Phenjanban van.
SOURCE: RODONG SINMUN, YONHAP NEWS
RMY 1921. február 14-én született Mandzsúriában, Rju Dongjol (Ryu Dong Yol) egyetlen lányaként. Édesapja koreai hazafi volt. Mijong 16 évesen összeházasodott Csve Doksin (Choe Dok Sin)-nel, akivel a felszabadulás után Dél-Koreába tért haza. A pár 1986-ban közös gyermeküket hátrahagyva Észak-Koreába szökött, ahol hamar bekapcsolódtak a politikai életbe. Rju Mijong 2016. november 23-án hunyt el tüdőrákban.
 |
| 류미영 1921 - 2016 |
Észak-Korea pénzmesterei
Északon a helyzet változatlan. A nemzetközi közösség által kiszabott
szankciók erőtlenek, nem jelentenek valós veszélyt az ország gazdasági
stabilitására. A sámánista tanácsadók által vezérelt dél-koreai vezetés a
japánokkal keresi a közös hangot Észak-Korea ellen, eközben Kim
Dzsongun (Kim Jeong-eun) vezetése alatt az észak-koreai felső tízezer két és fél milliósra duzzadt.
A dondzsu-k (donju; 돈주 /
돈主) vagyis pénzmesterek az északi főváros, Phenjan leggazdagabbjainak
számítanak. Ha kedvük tartja taxiba szállnak, dollárral fizetnek, drága táskáik vannak,
szép öltönyeik, modern autóik, és ami a koreaiakra legritkábban
jellemző: háziállataik.
 |
 | |
|
SOURCE: DailyMail
2016. november 12., szombat
Új iparágak jönnek létre Észak-Korea piacain a szankciók és korlátozások ellenére
Még ebben az évben, válaszul az ötödik atomkísérletére és nagy hatótávolságú rakétatesztjeire, a nemzetközi közösség szankciókat vezetett be Észak-Korea ellen. Mivel a szankciók megtiltják a szén és egyéb ásványkincsek exportját és különféle bevételi forrásokat is elzártak, Észak-Korea gazdaságára negatív kilátások várnak.
Eközben Észak-Korea vezetője Kim Dzsong-ün (김정은, Kim Jong-un) a politikai eredmények felé kívánja fordítani a figyelmet. A rezsim propagandája az önellátást hangsúlyozza a szankciók okozta nehézségek leküzdésére; olyan mozgósítási erőfeszítéseket tesznek, mint a "70 napos csata", vagy a "200 napos csata".
Azonban ezek nem biztosították a piac stabilitását.
Ennek eredményeképp az észak-koreai lakosok feladták, hogy bármit is várjanak a rezsimtől és maguk kezdtek a piacokon üzleti lehetőségek után kutatni. A Daily NK forrásai rámutattak, hogy a lakosok gyakran "ravasz kereskedőnek" titulálják maguk között Kim Dzsong-ünt. Az emberek megélhetése már nem az államtól függ, hanem a piactól. Azokat, akik a fejadagokért az államra támaszkodnak, félrevezetettnek tartják, akiknek fel kell fogniuk, hogy csak saját magukra támaszkodhatnak, ha javítani akarnak az életükön.
Így tehát a fő érdeklődés a piaci vállalkozást övezi. A gyakori állami mozgósítások és a folytatódó szankciók ellenére a piaci "know-how" gyorsan növekszik az új foglalkozások és termékek versenykörnyezetben való megjelenésével.
Több forrás is említette, hogy Észak-Korea átalakulása egy teljesen fejlett piacgazdasággá elkerülhetetlen. A rezsim szándékaira való tekintet nélkül a kapitalizmus szervesen növekedett és az emberek értékelik az előnyeit.
A Daily NK 10, szolgáltatásokból és termékekből álló piaci koncepciót mért fel, melyek népszerűsége 2016-ban növekedni látszik, és amelyeket egy hármas cikksorozatban mutat be. Természetesen ezeket is lefordítjuk majd.
Az élelmiszerstand, mint üzlet, Észak-Koreában stabilnak számít. Még ha a hatóságok lecsapnak is olykor a piacokra, az ételstandoknál nyugodtan folyik tovább az üzlet. Ennek oka, hogy az élelmiszerstand alacsonyabb bevételt jelentő üzletág és a hozzá fűződő megvesztegetések sem annyira súlyosak. Még ha az árusok egyedül üzletelnek is, a saját házukban, akkor is biztos bevétel várható, ha a vállalkozás népszerűvé válik a tisztviselők között.
Újabban a cipő-és cipzárjavítók lettek népszerűek, mint biztos bevételt jelentő vállalkozások.
Különösen a cipőjavítás az, amely jól illik az észak-koreai viszonyokhoz, mert az emberek a cipőiket a piacon veszik meg, nem az állami tulajdonú boltokban - és ezek többsége otthoni gyártmány.
Mivel azonban a házi készítésű cipők nem megfelelően vannak hőkezelve, gyakori javítás szükséges.
"Néha a piacon vett edzőcipő talpa a vásárlást követő napon levált, és a bőrcipő sarka pedig egy hét múlva leesett. Az olyan embereknek, akik egyik napról a másikra élnek, az új cipő vásárlása nem lehetséges, ezért a javítóüzletek virágoznak." -mondta egy dél-pyongan tartománybeli forrás.
A vásárlók között kialakult az a szokás, hogy vásárlás után egyből javítóműhelybe viszik a cipőket. Az újonnan vásárlot cipők új talpat kapnak és dupla bélést öltéssel a szélükön. Ennek eredményeképpen a cipőjavítás, mint üzlet, mely egykor lenézett foglalkozásnak számított, most virágzó iparágként emelkedik fel.
A forrás elmagyarázta, hogy a nemzeti ünnepeken részt vevő munkásosztálybeli nők egymás pénzügyi helyzetét a ruháik alapján mérik fel. (változatlanul hanbok; a hagyományos koreai öltözék, meylet Észak-Koreában csoszonotnak hívnak (조선옷; joseon-ot)) Nemrég az emberek meglepődve látták, hogy a cipészek feleségei gyakran drága felsőruházatot (csogorit (저고리)) viselnek, olyat, mint a tondzsuk (befolyásos középosztálybeliek, a szó jelentése a "pénz mesterei") feleségei.
"Mostanában az emberek inkább a cipzáras ruhákat kedvelik a gombos helyett, azonban a kínai gyártmányú cipzár gyakran már egy hónap múlva tönkremennek. Ezért a cipzárjavító üzlet az alacsony haszonkulcs ellenére is jövedelmezővé vált, mivel nagy kereslet van az ilyen javításokra.
Továbbá a biztonságosnak számít, mivel nem célpontja a razziáknak és ellenőrzéseknek, ugyanis nem vonzza magára a figyelmet"
② A gyermekgondozás népszerűsödik az idősek körében
A piacgazdaság a családi értékeket is megváltoztatja Észak-Koreában. A konfucianista kultúra, amely a szülőtisztelet erényét hangsúlyozza, lassan lehanyatlóban van, miközben széles körben elfogadottá vált, hogy az időseknek tudniuk kell gondoskodni magukról, hogy a gyermekeik tiszteljék őket. A kulturális konfliktus a régi szocialista generáció és a piacgazdaság új generációja között rengeteg társadalmi problémát szül.
Az állami fenntartású idősotthonok alig többek propagandafogásnál és az idős lakosok tisztában vannak a piacgazdasággal és hogy az "önfenntartás az életben maradás egyetlen útja". Ennek megfelelően az idős nők bébiszitterként keresnek munkát, mely egy újonnan születő foglalkozás, mivel a fiatal nők napközben a piacon tevékenykednek.
A gyermekgondozás árai a körülményektől és a gyermek korától függenek. Még a nagymamák esetében is, akik az unokáikról gondoskodnak, várható, hogy a piaci áraknak megfelelő pénzt kapnak a szülőktől. Az idősek számára a dolgozóknak való ételfőzés és a házőrzés is népszerű.
"Van néhány munka a piacon az idős nőknek, de az idős férfiaknak nem olyan egyszerű munkát találni. Ezért mondja néhány meny, hogy 'csak akkor fogunk az anyóssal élni, ha még mindig tud dolgozni.', mondta egy észak-pyeongyangi forrás.
(via Daily NK)
Eközben Észak-Korea vezetője Kim Dzsong-ün (김정은, Kim Jong-un) a politikai eredmények felé kívánja fordítani a figyelmet. A rezsim propagandája az önellátást hangsúlyozza a szankciók okozta nehézségek leküzdésére; olyan mozgósítási erőfeszítéseket tesznek, mint a "70 napos csata", vagy a "200 napos csata".
Azonban ezek nem biztosították a piac stabilitását.
Ennek eredményeképp az észak-koreai lakosok feladták, hogy bármit is várjanak a rezsimtől és maguk kezdtek a piacokon üzleti lehetőségek után kutatni. A Daily NK forrásai rámutattak, hogy a lakosok gyakran "ravasz kereskedőnek" titulálják maguk között Kim Dzsong-ünt. Az emberek megélhetése már nem az államtól függ, hanem a piactól. Azokat, akik a fejadagokért az államra támaszkodnak, félrevezetettnek tartják, akiknek fel kell fogniuk, hogy csak saját magukra támaszkodhatnak, ha javítani akarnak az életükön.
Így tehát a fő érdeklődés a piaci vállalkozást övezi. A gyakori állami mozgósítások és a folytatódó szankciók ellenére a piaci "know-how" gyorsan növekszik az új foglalkozások és termékek versenykörnyezetben való megjelenésével.
Több forrás is említette, hogy Észak-Korea átalakulása egy teljesen fejlett piacgazdasággá elkerülhetetlen. A rezsim szándékaira való tekintet nélkül a kapitalizmus szervesen növekedett és az emberek értékelik az előnyeit.
A Daily NK 10, szolgáltatásokból és termékekből álló piaci koncepciót mért fel, melyek népszerűsége 2016-ban növekedni látszik, és amelyeket egy hármas cikksorozatban mutat be. Természetesen ezeket is lefordítjuk majd.
① Ételbódék, cipő- és cipzárjavítók, melyek a kormánytól és a külső szankcióktól is biztonságban vannak.
Újabban a cipő-és cipzárjavítók lettek népszerűek, mint biztos bevételt jelentő vállalkozások.
Különösen a cipőjavítás az, amely jól illik az észak-koreai viszonyokhoz, mert az emberek a cipőiket a piacon veszik meg, nem az állami tulajdonú boltokban - és ezek többsége otthoni gyártmány.
Mivel azonban a házi készítésű cipők nem megfelelően vannak hőkezelve, gyakori javítás szükséges.
"Néha a piacon vett edzőcipő talpa a vásárlást követő napon levált, és a bőrcipő sarka pedig egy hét múlva leesett. Az olyan embereknek, akik egyik napról a másikra élnek, az új cipő vásárlása nem lehetséges, ezért a javítóüzletek virágoznak." -mondta egy dél-pyongan tartománybeli forrás.
A sinüidzsui (신의주, Sinuiju) állami gyárban,
Észak-Pyeongan tartományban készített cipők.
A nemzeti ünnepekre ezeket a lábbeliket a tiszt-
viselők családjainak készítik, de a nyersanyag-
hiány miatt csak kis mennyiségben.
A piacokon árult legtöbb cipő magánszemélyek
által készül.
A vásárlók között kialakult az a szokás, hogy vásárlás után egyből javítóműhelybe viszik a cipőket. Az újonnan vásárlot cipők új talpat kapnak és dupla bélést öltéssel a szélükön. Ennek eredményeképpen a cipőjavítás, mint üzlet, mely egykor lenézett foglalkozásnak számított, most virágzó iparágként emelkedik fel.
A forrás elmagyarázta, hogy a nemzeti ünnepeken részt vevő munkásosztálybeli nők egymás pénzügyi helyzetét a ruháik alapján mérik fel. (változatlanul hanbok; a hagyományos koreai öltözék, meylet Észak-Koreában csoszonotnak hívnak (조선옷; joseon-ot)) Nemrég az emberek meglepődve látták, hogy a cipészek feleségei gyakran drága felsőruházatot (csogorit (저고리)) viselnek, olyat, mint a tondzsuk (befolyásos középosztálybeliek, a szó jelentése a "pénz mesterei") feleségei.
"Mostanában az emberek inkább a cipzáras ruhákat kedvelik a gombos helyett, azonban a kínai gyártmányú cipzár gyakran már egy hónap múlva tönkremennek. Ezért a cipzárjavító üzlet az alacsony haszonkulcs ellenére is jövedelmezővé vált, mivel nagy kereslet van az ilyen javításokra.
Továbbá a biztonságosnak számít, mivel nem célpontja a razziáknak és ellenőrzéseknek, ugyanis nem vonzza magára a figyelmet"
② A gyermekgondozás népszerűsödik az idősek körében
A piacgazdaság a családi értékeket is megváltoztatja Észak-Koreában. A konfucianista kultúra, amely a szülőtisztelet erényét hangsúlyozza, lassan lehanyatlóban van, miközben széles körben elfogadottá vált, hogy az időseknek tudniuk kell gondoskodni magukról, hogy a gyermekeik tiszteljék őket. A kulturális konfliktus a régi szocialista generáció és a piacgazdaság új generációja között rengeteg társadalmi problémát szül.
 |
| Észak-Koreában az olyan házimunka, mint a kertészkedés, az idősebb szülők feladata. Kép: Yonhap hírügynökség |
A gyermekgondozás árai a körülményektől és a gyermek korától függenek. Még a nagymamák esetében is, akik az unokáikról gondoskodnak, várható, hogy a piaci áraknak megfelelő pénzt kapnak a szülőktől. Az idősek számára a dolgozóknak való ételfőzés és a házőrzés is népszerű.
"Van néhány munka a piacon az idős nőknek, de az idős férfiaknak nem olyan egyszerű munkát találni. Ezért mondja néhány meny, hogy 'csak akkor fogunk az anyóssal élni, ha még mindig tud dolgozni.', mondta egy észak-pyeongyangi forrás.
③ Piaci stratégiák tökéletesítése új ügyfelek biztosítása érdekében: ingyen kávé és tea, rizssütemény-kóstolás
A kávé- és teaivás kultúrája csak nemrég kezdett népszerűvé válni Észak-Koreában. Míg a magas rangú tisztviselők és kitelepültek már az 1980-as években tudtak a kávéról, a nagyközönség egészen 2010-ig nem ihatott kávét. I Gang-ok (이강옥; Lee Gang-ok) (álnév), aki 2010-ben szökött meg Gangwon tartományból, mondta: "Egy wonsani főbb osztálybeli étterem árult kávét. Drága volt, de vettem, hogy jól nézzek ki. Modern nőnek éreztem magam tőle."
 |
| Nyomtatott menü a Haedanghwagwan (해당화관) kávéboltjában, egy újonnan épült hatalmas bevásárló létesítményben, amely Phenjanban nyílt meg 2013-ban. Fotó: 조선신보 캡처 |
A kávé és a tea élvezete korábban csak a végrehajtó osztály és a tondzsuk kiváltsága volt, de a munkásosztály körében is egyre növekszik a népszerűségük. A kávét és a teát gyakran ingyen adják a boltokban a vásárlók becsalogatása érdekében.
Tavaly áprilisban egy Dandongban, Kínában élő rokonait látogató phenjani polgár mondta: "Egy nyilvános fürdőt üzemeltettem és az ügyfelek szerették, mikor ingyen teát adtam nekik."
Az ingyen tea és kávéosztás gyakorlata a szolgáltató szektorban is népszerű a vidéki területeken. A helyi igényesebb éttermekben a kávét gyakran desszertként szolgálják. Hasonlóképpen a piacokon is tisztában vannak a "kezeld az ügyfélt királyként"-elv előnyeivel és ingyen kóstolót adnak az ügyfeleknek rizssütiből és szundéből (순대, sundae; koreai véreshurka).
Az ingyen tea és kávéosztás gyakorlata a szolgáltató szektorban is népszerű a vidéki területeken. A helyi igényesebb éttermekben a kávét gyakran desszertként szolgálják. Hasonlóképpen a piacokon is tisztában vannak a "kezeld az ügyfélt királyként"-elv előnyeivel és ingyen kóstolót adnak az ügyfeleknek rizssütiből és szundéből (순대, sundae; koreai véreshurka).
2016. november 10., csütörtök
Elhunyt Ri Jong-o észak-koreai zeneszerző
1943 - 2016
Ri Jong-o (리종오; Ri Dzsongo) neve bizonyára mindenkinek ismerősen hangzik, aki egy kicsit is jártas az észak-koreai zenék terén. 1943 novemberében született Észak-Pyeongan (평안북도; Észak-Phjongan) tartományban, Guseong (구성; Kuszong) megyében. Ő szerezte az Örvendek (Bangapseumnida; 반갑습니다), Füttyszó (Hwiparam; 휘파람), az Én hazám a legjobb a világon (Nae nara jeillo joh-a; 내 나라 제일로 좋아), a Városi lány vidékre megy házasodni (Dosicheonyeo sijibwayo; 도시처녀 시집와요) és a Nélküled nincs hazánk (Dangsini eopseumyeon jogukto eopta; 당신이 없으면 조국도 없다) című dalokat. Élete során számos díjat és elismerést kapott, talán közülük a legnagyobb a Kim Ir Szen-érdemrend volt. 73 évesen, 2016. november 9-én hunyt el szívrohamban.
 |
| Ri Jong-o |
2016. november 2., szerda
Népszámlálást tartanak az áradás sújtotta régiókban a szökések megelőzésére
Az észak-koreai hatóságok nyomozást indítottak a lakossági jegyzékek alapján Észak-Hamgyeong tartományban,a mit idén szeptemberben hatalmas áradás sújtott. Az intézkedést a helyi lakosok szökésére adott válaszlépésként értelmezik, mert a szögesdrótkerítés a határon megsérült vagy megsemmisült.
Október 31-én egy észak-hamgyeongi forrás szerint a Népbiztonsági Minisztérium (rendőrség) elkezdett nyomozni a helyi lakosság között, hogy kiderítsék, kik haltak meg, vagy tűntek el.
"Yeonsa megyében sokan eltűntek az áradásban és néhányan, akik a legtöbb holmijukat a házakban, tanyákon hagyták, más területeken élő rokonaikhoz költöztek. Úgy tűnik, a jelenlegi nyomozás a lakossági jegyzékekkel kapcsolatban arra irányul, hogy kiderítsék, hogy akik eltűntek az áradásokban, azok valóban meghaltak-e, vagy pedig elmenekültek az országból." mondta.
A forrás szerint azok után is nyomoznak, akik más megyékben élő rokonaikhoz mentek. Minden egyes lakószövetség feje végigjárja a házakat, hogy a lakosok számát ellenőrizze. Azonban az információgyűjtés aligha lesz sikeres, az eltűnt és elköltözött emberek nagy száma miatt.
"Vannak esetek, mikor embereket nyilvánít halottnak a Népbiztonsági Minisztérium, vagy a körzeti iroda bizonyíték hiányában, bár a család még mindig próbálja kideríteni a hiányzó családtag hollétét.
Néhány lakos, akik feltételezése szerint már elmenekültek az áradás alatt, éppenséggel rokonoknál tartózkodnak. Gyakorlatilag leheteletlen lesz iylen sok embert lenyomozni."
Ezt figyelembe véve, a nyomozás el valószínűleg akarja bátortalanítani az országból menekülésre készülőket, nem pedig azonosítani az eltűnt vagy halott embereket. A hatóságok meg akarják előzni a téli menekülési hullámot, mikor a folyó befagy.
"A lakosok közt az a hír járja, hogy a Népbiztonsági Minisztérium hivatalnokai kétségbeesve járkálnak körbe, mert a szögesdrótkerítés megsemmisülése miatt nem lesznek képese megakadályozni az emberek szökési szándékát." - mondta egy másik forrás Észak-Hamgyeong tartományban.
"Néhányan, akik a szökést fontolgatták, az áradást követően kihasználták, hogy eltűntként, vagy halottként tartják őket számon az azonosíthatatlanságig károsodott holttestek nagy száma miatt."
Eközben úgy hírlik, befejeződött néhány új ház építése az észak-hamgyeongi Yeonsa megyében.
via ( DailyNK )
Október 31-én egy észak-hamgyeongi forrás szerint a Népbiztonsági Minisztérium (rendőrség) elkezdett nyomozni a helyi lakosság között, hogy kiderítsék, kik haltak meg, vagy tűntek el.
"Yeonsa megyében sokan eltűntek az áradásban és néhányan, akik a legtöbb holmijukat a házakban, tanyákon hagyták, más területeken élő rokonaikhoz költöztek. Úgy tűnik, a jelenlegi nyomozás a lakossági jegyzékekkel kapcsolatban arra irányul, hogy kiderítsék, hogy akik eltűntek az áradásokban, azok valóban meghaltak-e, vagy pedig elmenekültek az országból." mondta.
A forrás szerint azok után is nyomoznak, akik más megyékben élő rokonaikhoz mentek. Minden egyes lakószövetség feje végigjárja a házakat, hogy a lakosok számát ellenőrizze. Azonban az információgyűjtés aligha lesz sikeres, az eltűnt és elköltözött emberek nagy száma miatt.
"Vannak esetek, mikor embereket nyilvánít halottnak a Népbiztonsági Minisztérium, vagy a körzeti iroda bizonyíték hiányában, bár a család még mindig próbálja kideríteni a hiányzó családtag hollétét.
Néhány lakos, akik feltételezése szerint már elmenekültek az áradás alatt, éppenséggel rokonoknál tartózkodnak. Gyakorlatilag leheteletlen lesz iylen sok embert lenyomozni."
Ezt figyelembe véve, a nyomozás el valószínűleg akarja bátortalanítani az országból menekülésre készülőket, nem pedig azonosítani az eltűnt vagy halott embereket. A hatóságok meg akarják előzni a téli menekülési hullámot, mikor a folyó befagy.
"A lakosok közt az a hír járja, hogy a Népbiztonsági Minisztérium hivatalnokai kétségbeesve járkálnak körbe, mert a szögesdrótkerítés megsemmisülése miatt nem lesznek képese megakadályozni az emberek szökési szándékát." - mondta egy másik forrás Észak-Hamgyeong tartományban.
"Néhányan, akik a szökést fontolgatták, az áradást követően kihasználták, hogy eltűntként, vagy halottként tartják őket számon az azonosíthatatlanságig károsodott holttestek nagy száma miatt."
Eközben úgy hírlik, befejeződött néhány új ház építése az észak-hamgyeongi Yeonsa megyében.
via ( DailyNK )
2016. október 22., szombat
Kivégzéssel fenyegetik a fosztogató katonákat
Az észak-koreai vezető, Kim Dzsong-ün (김정은; Kim Jong-un) a jelentések szerint parancsot adott, hogy végezzék ki azokat a katonákat, akiket rajtakapnak, hogy a lakosságtól lopnak, mivel a közhangulat megingott a fosztogató katonák miatt, akik folyamatosan kifosztják a lakosság élelmiszer-tartalékait az áradás sújtotta Észak-Hamgyeong tartományban.
A Daily NK egy forrása jelentette október 19-én, hogy a lakosokat inkább az foglalkoztatja, hogy távol tartsák a katonákat és nem az, hogy az otthonaik helyreállításával törődjenek, mert a lakóházak helyreállítására kiküldött katonák rendszeresen lopnak tőlük. Ezekre a fejleményekre válaszul Kim Dzsong-ün parancsba adta, hogy "aki a lakosság tulajdonára teszi a kezét a helyreállítási munkálatok alatt, azonnal végezzék ki", mondta a forrás.
Észak-Koreában az elégtelen kormányzati ellátás miatt a katonáknál általános gyakorlattá vált, hogy élelmiszert és ellátmányt lopjanak az egyszerű polgároktól. A rezsim az 1990-s évek közepén bekövetkezett óriási éhínség és az azt követő gazdasági válság óta, amit Észak-Koreában "Keserves Menetelésnek (고난의 행군; Arduous March)" neveznek, képtelen megfelelően ellátni a hadsereget.
Még a rohamcsapatok, amelyeket olyan katasztrófa-elhárítási munkálatokra mozgósítanak, mint földcsuszamlások és áradások, sincsenek megfelelően ellátva olyan alapvető szükségletekkel, mint az élelem. Ennek eredményeképp megszokottá vált, hogy a katonák behatolnak a közeli falvakba és élelmiszert lopnak a lakosoktól, néha olyan alapélelmiszerekkel is beérik, mint a szójabab paszta, amit az emberek konyháiból lopnak el. A lakosok alig, vagy egyáltalán semmit sem tesznek a fosztogatás ellen, félve a katonák agressziójától.
"Úgy tűnik, Kim Dzsong-ün abban a reményben rendelete el ezt a parancsot, hogy a kapcsolat a lakosság és a hadsereg között nem romlik majd tovább a katonák által elkövetett bűncselekmények miatt. Továbbá az is valószínű, hogy a rezsim nem akarta, hogy a katonák viselkedésére fény derüljön, miközben nemzetközi (humanitárius) szervezetek vannak jelen az áradás sújtotta térségben.", magyarázta a forrás.
Bár a széleskörű katonai fosztogatás csökkent, a rablások még mindig folytatódnak a régióban. "A lakosok éreztek egy kis megkönnyebbülést a rendelet után, de az éjszakákat még mindig a földjeiket őrizve töltik, mivel a kukoricát és más, betakarítás előtti állapotban lévő terményeket éjszakánként lopkodják.", mondta forrás, hozzátéve, hogy a közelmúlt tapasztalatai miatt valószínűleg a parancs ellenére is csak kevesen fogják abbahagyni az őrködést.
A helyzetet tovább súlyosbítja az erőszakos mozgósítás az áradás által sújtott területekre, ahol a lakosokat gyakran lehet látni, ahogy az ebédszünetekben alszanak a súlyos fáradtság miatt. "Az embereket teljesen kimeríti ezeken a területeken a munka napközben, éjszaka pedig nem pihenhetnek, mert a földjeiket kell őrizniük."
A problémára való tekintettel sokan vitáznak, hogy az élelmiszer biztosítása-e a fontosabb, vagy hogy rablásért lelőjenek valakit. Mivel az élelmiszerhiány a probléma fő forrása az áradás sújtotta területen, hiábavalónak tűnik megpróbálni megszüntetni a lopást, ha a katonák éheznek.
Egy másik észak-hamgyeongi forrás mondta: " A lakosok, akik még mindig az áradás okozta emlékek miatt gyötrődnek, most a jövő évi megélhetésük miatt aggódnak. Tekintve a helyzetet, a rezsim kötelessége az lenne, hogy a rendszeres élelmiszer-ellátásra összpontosítson, ne pedig a szűklátókörű propaganda-hadjáratokra."
via (DailyNK)
A Daily NK egy forrása jelentette október 19-én, hogy a lakosokat inkább az foglalkoztatja, hogy távol tartsák a katonákat és nem az, hogy az otthonaik helyreállításával törődjenek, mert a lakóházak helyreállítására kiküldött katonák rendszeresen lopnak tőlük. Ezekre a fejleményekre válaszul Kim Dzsong-ün parancsba adta, hogy "aki a lakosság tulajdonára teszi a kezét a helyreállítási munkálatok alatt, azonnal végezzék ki", mondta a forrás.
Észak-Koreában az elégtelen kormányzati ellátás miatt a katonáknál általános gyakorlattá vált, hogy élelmiszert és ellátmányt lopjanak az egyszerű polgároktól. A rezsim az 1990-s évek közepén bekövetkezett óriási éhínség és az azt követő gazdasági válság óta, amit Észak-Koreában "Keserves Menetelésnek (고난의 행군; Arduous March)" neveznek, képtelen megfelelően ellátni a hadsereget.
Még a rohamcsapatok, amelyeket olyan katasztrófa-elhárítási munkálatokra mozgósítanak, mint földcsuszamlások és áradások, sincsenek megfelelően ellátva olyan alapvető szükségletekkel, mint az élelem. Ennek eredményeképp megszokottá vált, hogy a katonák behatolnak a közeli falvakba és élelmiszert lopnak a lakosoktól, néha olyan alapélelmiszerekkel is beérik, mint a szójabab paszta, amit az emberek konyháiból lopnak el. A lakosok alig, vagy egyáltalán semmit sem tesznek a fosztogatás ellen, félve a katonák agressziójától.
"Úgy tűnik, Kim Dzsong-ün abban a reményben rendelete el ezt a parancsot, hogy a kapcsolat a lakosság és a hadsereg között nem romlik majd tovább a katonák által elkövetett bűncselekmények miatt. Továbbá az is valószínű, hogy a rezsim nem akarta, hogy a katonák viselkedésére fény derüljön, miközben nemzetközi (humanitárius) szervezetek vannak jelen az áradás sújtotta térségben.", magyarázta a forrás.
Bár a széleskörű katonai fosztogatás csökkent, a rablások még mindig folytatódnak a régióban. "A lakosok éreztek egy kis megkönnyebbülést a rendelet után, de az éjszakákat még mindig a földjeiket őrizve töltik, mivel a kukoricát és más, betakarítás előtti állapotban lévő terményeket éjszakánként lopkodják.", mondta forrás, hozzátéve, hogy a közelmúlt tapasztalatai miatt valószínűleg a parancs ellenére is csak kevesen fogják abbahagyni az őrködést.
A helyzetet tovább súlyosbítja az erőszakos mozgósítás az áradás által sújtott területekre, ahol a lakosokat gyakran lehet látni, ahogy az ebédszünetekben alszanak a súlyos fáradtság miatt. "Az embereket teljesen kimeríti ezeken a területeken a munka napközben, éjszaka pedig nem pihenhetnek, mert a földjeiket kell őrizniük."
A problémára való tekintettel sokan vitáznak, hogy az élelmiszer biztosítása-e a fontosabb, vagy hogy rablásért lelőjenek valakit. Mivel az élelmiszerhiány a probléma fő forrása az áradás sújtotta területen, hiábavalónak tűnik megpróbálni megszüntetni a lopást, ha a katonák éheznek.
Egy másik észak-hamgyeongi forrás mondta: " A lakosok, akik még mindig az áradás okozta emlékek miatt gyötrődnek, most a jövő évi megélhetésük miatt aggódnak. Tekintve a helyzetet, a rezsim kötelessége az lenne, hogy a rendszeres élelmiszer-ellátásra összpontosítson, ne pedig a szűklátókörű propaganda-hadjáratokra."
via (DailyNK)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)