2018. december 25., kedd

Megkezdődik a Korea-közi vasút helyreállítása

2018. december 26-án, Keszongban a két koreai állam megkezdi a munkálatokat a Korea-közi vasúti összeköttetés helyreállítása érdekében.

Dél-Korea a nyugati vasútvonalra 7,9 billió, a keleti vasútvonalra 14,8 billió dél-koreai vont, tehát mintegy 2 és 3,7 billió Forintot költ.

Az építkezés célja, hogy a két állam között közvetlen vasúti kapcsolat legyen, és a két főváros közti menetidő egy órára csökkenjen.

Via JTBC News

2018. október 28., vasárnap

Jövő hónaptól átléphető lesz a panmindzsoni betonküszöb

Észak- és Dél-Korea megállapodott a panmindzsoni Közös Őrterület (JSA) akna- és fegyvermentesítéséről, így a világ legmilitarizáltabb demilitarizált övezete felérhet a nevéhez.

Via Henrik Ishihara Globaljuggler/Wikipedia


Az aknákat egy húsznapos program keretében fogják eltávolítani, az őrállásokat lerombolják, a területen pedig fegyvertelen katonák fognak őrjáratozni. Korea kettészakítottságának szimbóluma, a betonküszöb pedig átjárhatóvá válik majd a turisták számára is.

Via Yonhap News

2018. október 20., szombat

Jöhet-e Ferenc pápa Phenjanba?

Az elmúlt napokban kisebb csodálkozást váltott ki a hír, miszerint épp, hogy Kína és Vatikán megállapodott a püspökök kinevezéséről, Kim Dzsong Ün arról tájékoztatta a dél-koreai elnököt a múlt hónapban, hogy szívesen vendégül látná az egyházfőt az észak-koreai fővárosban.

Az ötlet nem új. 2000-ben II. János Pál pápa már hangot adott annak, hogy szívesen ellátogatna Észak-Koreába, erre válaszul Kim Dzsong Il, az akkori vezető támogatását nyilvánította ki, de a két állam közti első csúcstalálkozóra végül nem került sor, főként a pápa romló egészségi állapota miatt.

Ferenc pápa (Bohumil Petrik/CNA)

Bár egy esetleges pápai látogatás új fejezetet nyithatna meg az észak-koreai keresztények életében, óvatos bizakodással kell viszonyulnunk a javaslathoz, hiszen az észak-koreai állam jelenleg fenyegetésként tekint a vallási életre, azonban nem tartom kizártnak, hogy kölcsönös bizalomépítéssel és nyitással a vallási élet felé, Kína példáját követve az északi kormány is egyezségre tudna jutni a Szentszékkel.

Nem csupán az gátolja a reformokat, hogy az évtizedek alatt démonizálták a vallások létezését, hanem Hong Jong Ho, Phenjan egykori főpapjának lezáratlan ügye is. A vallási vezetőt 1949-ben börtönözte be az észak-koreai kormány, és máig nem tudni, mi lett a sorsa, azonban a Vatikán 2013-ban, életének 107. évében elismerte halálesetét. Erősen valószínű, hogy a tényleges halálozása évekkel, évtizedekkel korábban történt.

Ferenc pápa mindenesetre beleegyezett a látogatásba, és jelenleg a hivatalos meghívást várja az észak-koreai kormánytól. Ha a látogatás bekövetkezik, és a két állam kapcsolata javulni kezd, nem kizárt, hogy Hong Jong Ho rehabilitációja után egy nap Phenjan kvázi védőszentjévé válhat.

Észak-Korea lehetővé tette USA-ban gyártott laptopok eladását

The back of a used Dell laptop computer sold in Pyongsong is shown in an undated photo.
Egy Phjongszongban árult Dell laptop hátulja. A felirat: "Állami Rádiófelügyeleti Igazgatóság, ellenőrzés dátuma: Csucshe 106. év január 16." és a sorszám. RFA

Az észak-koreai hatóságok nemrég lehetővé tették egy északi tartományban, hogy az állami tulajdonban lévő boltoknak az Egyesült Államokban gyártott laptopok eladását, egyben visszavonva egy korábbi, erre vonatkozó tilalmat. 

A laptopok most közfigyelemnek örvendenek Dél-Phjongan (평안 남도) tartomány Phjongszong (평성) városában. Egy állam által üzemeltetett bolt egyszer csak elkezdett USA-ban gyártott termékeket reklámozni, mivel a Központi Bizottság hivatalosan is lehetővé tette az Államokban készített termékek eladását - tájékoztatta az RFA-t egy névtelenséget kérő forrásuk.

Ez talán azért történhetett, mert az Központi Bizottság az észak-koreai-amerikai kapcsolatok javulásában reménykedik, de ami meglepő, az az, hogy nem ellenőrzik azok eladását annak ellenére, hogy korábban egyenesen büntették.

A Phjongszongban árult laptopok köztük különféle márkák szerepelnek, HP, Dell, T400 és Kínából csempészik be az országba. Korábban ugyanez a bolt Kínában összeszerelt amerikai laptopokat árult, de kínai laptopoknak álcázták őket, félve a büntetéstől, amiért megszegik a kormány USA-ellenes irányvonalát. 

Egy másik forrás szerint, mivel sok főiskola és tartományi adminisztratív iroda van Phjongszongban, a laptopok iránt nagy a kereslet, mind kormánytisztviselők, mind iskolás tanulók részéről. így a phjongszongi üzlet menedzsere Sinidzsuból (신의주) egy határvárosból hozat a kereskedőkkel használt HP és Dell laptopokat és 300 dollárért (kb. 84.000 Ft) árusítja darabját. Észak-koreai laptopok is vannak, de kicsi a tárhelyük és gyakran tönkremennek, ezért diákok nem kedvelik ezeket. Az emberek dél-koreai MP3-lejátszókat, pendrive-okat és SD-kártyákat használnak, de amerikai laptopokkal, mert a dél-koreai laptopok még tiltottak. 

Eközben a tehetősebb észak-koreaiak és magas rangú tisztviselők Apple Macbookokkal dicsekednek. 

Azonban azoknak az észak-koreaiaknak, akik laptopot használnak, regisztráltatniuk kell a számítógépeiket a helyi állambiztonsági irodában. Azokat a laptopokat, amelyeken nincs rajta az Állambiztonsági Iroda ellenőrző pecsétje, akármikor elkobozhatják.

Forrás: Radio Free Asia

2018. augusztus 31., péntek

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szerint Észak-Korea nem állította le az atomtevékenységet

북한이 실제로 핵 활동을 중단한 아무런 징후도 포착하지 못했다고 유엔의 핵감시 기구인 국제원자력기구(IAEA)가 밝혔다.
Az ENSZ atomtevékenységet megfigyelő szervezete, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (International Atomic Energy Agency; IAEA) jelentése szerint nincs jele annak,. hogy Észak-Korea valóban leállította volna nukleáris tevékenységét.
AFP 통신이 21일 확인한 IAEA 보고서에 따르면 IAEA는 "북한의 핵 프로그램의 지속과 추가 진전, 이와 관련한 북한의 발언은 지대한 우려를 초래하고 있다"고 지적했다.

Az északi atomprogram megmaradása és foyltatása és az ehhez kapcsolódó északi közleményk a lehető legnagyobb aggodalmat válják ki - mutata ki (indicate)

Ebben a jelntésben Amano Yukia, az IAEA vezérigazgatója a korábban publikáltakra a tervek szerint az IAEA jövő havi tanácson mutatja be hivatalosan.

A jelentés hozzáteszi, hogy az április végén és májusban a Jongbjonban(영변; Yeongbyeon) lévő nukleáris hulladék újrafeldolgozó üzem sugárzáskémiai kutatóközpontjában gőzüzemű hőfejlesztő működésének jeleit észlelték.

Azonban az IAEA szerint  a hőfejlesztő működésének vizsgált időszakában az atomreaktor elhasznált üzemanyagából nincs elég idő plutóniumot kivonni.

A Yomiuri Shinbun megszerzett egy az IAEA által kiadott éves jelentést, mely az elmúlt egy év során Jongbjonban lévő 5 megawattos grafitmoderátoros reaktor és az újrafeldolgozó üzem működésének jeleit erősíti meg.

이 신문은 이와 함께 "북한이 핵 개발을 계속 진전시키고 있다"며 "핵·미사일 개발 포기를 요구한 유엔 안전보장이사회 결의에 위반하는 것으로 매우 유감이다"라는 표현이 보고서에 들어가 있다고 전했다.



신문은 영변 방사화학연구소의 증기가열기 가동 흔적과 관련해서는, 사용후 연료에서 플루토늄을 추출하는 데는 더 긴 운전기간이 필요한 만큼, 증기가열기 가동은 공장가동을 위한 준비이거나 유지 관리상 목적으로 이뤄졌을 가능성도 있다고 지적했다.

Északi filmeket mutatnak be egy dél-koreai filmfesztiválon

Öt észak-koreai filmet fognak bemutatni az uldzsu-hegyi filmfesztiválon, melyet szeptember 7-én tartanak meg, a Dél-Korea délkeleti részén fekvő Uldzsuban(울주; Ulju).

Az uldzsu-hegyi filmfesztivál az egyetlen nemzetközi hegyi filmfesztivál Dél-Koreában és a szervezők szerint ezen alkalom során egy teljes egészében az Egyesült Államok és Észak-Korea által készített filmet fognak bemutatni valamint 4 észak-koreai animációs film is vetítésre kerül. Az első észak-koreai-amerikai közös film címe "A hegy túloldalán (The Other Side of the Mountain)" szeptember 8-án délután 4 órakor és szeptember 10-én délelőtt 10 órakor fogják leadni, és a vetítés után a producer a vendégekkel is találkozik
Jelenet a filmből. (Yonhap)

"A hegy túloldalán" című filmet, ami a két Korea elválasztott családjainak találkozójáról szól, több nemzetközi filmfesztiválra is beküldték.

Forrás: Yonhap News

2018. augusztus 17., péntek

Észak-Korea 2018-s gazdaságpolitikája. Elkerülhetetlen reformok, valószínű késések.



Az észak-koreai Korea Kumgang Csoport által jelenleg építés alatt álló phenjani irodát és lakótornyot ábrázoló poszter. Fotó: Ruediger Frank, via 38North



Észak-Korea vezetőjeként Kim Dzsongün a legitimációját a gazdasági teljesítményre alapozza. Ez azonban jóval sebezhetőbbé teszi a válságokkal szemben, mint elődeit. Ha hatalomban akar maradni és a saját vezetése alatt elérni a félsziget egyesítését, Észak-Koreát a következő kelet-ázsiai kistigrissé kell tennie. Ilyen ambiciózus cél elérése azonban lehetetlen lesz a privatizáció felé tett lépések nélkül. Ezeket eddig még nem tette meg, a gazdasági stabilitást nagyon sajátos belső és külső tényezők biztosították, melyek időt nyertek Kim Dzsongünnek. Ez idő alatt Kim azon dolgozott, hogy létrehozza a csebolok észak-koreai verzióját. Ezek nagy, diverzifikált üzletkonglomerátumok, szoros kötődéssel az államhoz, a Párthoz és a hadsereghez. Ezek végül segíteni fognak Kimnek kézben tartani az irányítást még a merész rendszerszintű reformok után is, melyekre végül is nincs alternatíva.

Észak-Korea "új stratégiai irányvonala"

Kim most láthatóan az észak-koreai gazdaság fejlesztésére összpontosítja a politikai erőfeszítéseit. 2013 tavaszán már tett efelé egy közvetett lépést mikor bejelentette a bjongdzsin (병진, byeongjin) politikát, melynek lényege a gazdaság és az atomfegyverek párhuzamos fejlesztése volt. Ez gyakorlatilag megfelezte a hadsereg relevanciáját ahhoz képest, hogy korábban a vezető kizárólagos figyelmét élvezték a "hadsereg az első" (선군, seongun) politika alatt. A 2018 januári újévi beszédében és még nyíltabban a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának 3. plenáris ülésén 2018 áprilisában egy lépéssel tovább ment, és bejelentette, hogy a bjongdzsin céljait elérték és a Párt új stratégiai irányvonala az, hogy minden erőfeszítést a szocialista gazdasági építésre fordítanak. 2018 első felének magas szintű csúcstalálkozói - összesen 6 találkozó Kim Dzsong-ün és Kína, Dél-Korea illetve az  Egyesült Államok vezetői között - mutatják, hogy Kim próbál lazítani a nemzetközi és kétoldalú szankciókon és hozzáférést szerezni a külföldi piacokhoz és pénzekhez a gazdasági fejlődés és növekedés érdekében.

Mindössze öt év alatt Észak-Korea átállt a "mindent  hadseregnek" szemléletmódból a "gazdaságnak mindent" szemléletmódra. Ez jól illeszkedik abba a képbe, hogy Kim széles körben ismertté vált "helyszíni iránymutatásai" kizárólag gazdasági vonatkozásúak voltak. Ezek az északi állami média által közölt jelentések nagy figyelemnek örvendtek Nyugaton, mert Kim ismételten és nyíltan kritizálta az érintett tisztviselők hanyagságát és rossz gazdasági teljesítményét. Donald Trump 2017-es maximális nyomásgyakorló politikája és Észak-Korea közelmúltban a külvilággal folytatott párbeszédei miatt fel kell tennünk a kérdést: Kim Dzsongün épp lekeseredetten próbál helyrehozni egy a szankciók miatt romló gazdaságot? Megváltoztatta a stratégiáját hogy vezetői legitimációt szerezzen és tarthasson? Mindez kevésbé vagy még inkább kiszolgáltatottá teszi az USA-val és szövetségeseivel szemben a jövőben?

A gazdaság határozza meg a politikai stabilitást

Az államszocialista Keleti Blokk azért omlott össze mert képtelen volt kielégíteni a polgárai gazdasági elvárásait. Ez volt a valóság, szemben az utólagosan a győztesek és a rendszerváltók által mondott narratívával, mely gyakran kizárólag olyan eszmékre fókuszál, melyek nemesebbek ennél, mint például a politikai szabadság.
A szocialista országok polgárai közt ezeket a végzetes elvárásokat két fő tényező hozta létre: külső nyomás a Nyugat által végrehajtott agresszív és nagyrészt sikeres információs hadjárat miatt és a hazai politikusok által tett ígéretek. Néhány ilyen vezető igazán hitt abban, hogy az ő küldetésük jólétet teremteni az "ő" népüknek, erre példa a "munkások paradicsoma". De még azok az uralkodók sem tudtak kiutat találni a nyugati ellenfeleik által rájuk erőltetett gazdasági versenyből, akik egyébként nem osztották ezt a célkitűzést. A Keleti Blokk lakosai rádió, televízió, filmek, látogatások, újságok, levelek vagy telefonhívások útján, de tudomást szereztek a vasfüggöny túloldalán lévő "fogyasztói paradicsomról". Igények, szükségletek keletkeztek és kielégülést követeltek. Így a szocialisták elkezdték játszani a kapitalisták játékát és végül vesztettek.

Nagyon hosszú ideig képes volt mindezt elkerülni. Kim Irszen és Kim Dzsongil vezetői legitimációja jórészt ideológiai állításokon alapult és kevésbé fókuszált az anyagi jólétre. A kulcsfontosságú témák ebben  narratívában a felszabadítás volt és az ország védelme az ellenséges külső erőkkel szemben. Az egyszerű életkörülményeket és időnként még  gazdasági nehézségeket is szükséges rosszként és megfizetendő árként prezentálták. Mivel az ország nagyon el volt vágva a beáramló információktól, a konzumerizmus,  fogyasztói, vásárlási őrület nem terjedt el széles körben, amint ezt a 80-as évek végén-90-es évek elején az országba látogatók megerősíthetik.

Konzumerizmus Észak-Koreában: túlélheti-e a rendszer a változást?

Úgy tűnik, 2018-ra mindez a múlt része. Már két évtizede a konzumerizmus szilárdan jelen van az országban. Autók, okostelefonok, elektromos biciklik, lapos képernyős tévék, divat és különleges ételek, kávézók mind jelen elérhetőek. A több, mint 400 piac és az államilag működtetett  boltok és áruházak is tele vannak a csúcsminőségű termékek széles választékával. A társadalom, amely eddig nagyrészt gazdaságilag homogén volt és ahol az egyének közti különbségek politikai erények mint a párttagság, vagy politikai hátrányok - mint családi kapcsolatok Dél-Koreában - miatt léteztek, most épp jóval változatosabbá válik. A választóvonal új, pénzügyi vonalon húzódik: néhányan megengedhetik az új luxuscikkeket, mások nem. Az új középosztály Phenjanban koncentrálódik, de a tartományi székhelyekre is átterjed. DVD-k, pendrive-ok, évente több ezer kínai és egyéb külföldi látogatók törték meg az állam egykor áthatolhatatlan információs monopóliumát. Az észak-koreaiak most olyan anyagiasak, kapzsiak és kielégítetlenek, mint egykori elvtársaik a Szovjetunióban és Kelet-Németországban voltak és amilyenek a legtöbben vagyunk itt Nyugaton. Észak-Korea elkezdte játszani a kapitalisták játékát és jóval tovább jutott, mint az egykori európai szocialista országok. A hiány már nem domináns kérdés többé, és majdnem bármihez garantált a hozzájutás - feltéve, hogy valakinek van elég pénze.

Az egymillió dolláros kérdés ez: el fogja-e veszíteni Kim Dzsongün ezt a játékot, mint Erich Honecker és Mihail Gorbacsov, vagy még rosszabbul jár, mint Nicolae Ceauşescu? Ez mindig egy fennálló lehetőség. Amíg a rendszer nem változik meg úgy, hogy a szükségletek kielégítését az egyének felelősségévé teszi, és amíg az állam nem adja fel azt az állítását, hogy minden ami az országban történik, az ő felelőssége, addig az emberek az államot fogják felelősségre vonni a beteljesületlen kívánságaikért. És naiv dolog lenne elvárni, hogy ezek valaha is megszűnnek. Mihelyt egy szükséglet kielégül, kettő másik jön a helyébe. Ha a rendszer nem megy át reformon, a vége erőszakos összeomlás, vagy békés forradalom lesz. 

Azonban vannak olyan példák, ahol a szocialista rendszerek elkerülték ezt a forgatókönyvet és megtanulták játszani a kapitalisták játékát, erre Kína és Vietnam a két példa. És ha nem vesszük be többé azt az ingatag állítást, hogy Észak-Korea szocialista, és inkább egy ultranacionalista ideológiával, illetve elnyomó autoriter állammal bíró országként tekintünk rá, még Pak Csonghi Dél-Koreája és Lee Yuan Kew Szingapúrja is ismerősnek tűnhet. 

2011 óta a gazdaságon a fókusz

Kim Dzsongil 2011 decemberi halálát követően, miután őt jelölték vezetőnek, mindössze néhány nappal később Kim Dzsongün úgy döntött, hogy a legitimációját a gazdasági teljesítményre fogja alapozni. Ennek a szemléletmódnak a nyilvánvaló jelzői voltak az állami médiában közzétett sztorik, melyekben Kim Dzsongün annak ellenére, hogy nemrég veszítette el az apját, személyesen gondoskodott friss halról Phenjan lakosainak és forró teát osztott az órákig a fagyos hidegben sorakozó gyászolóknak, hogy leróhassák tiszteletüket az elhunytnak. Az új vezetőként szervezett első gyűlésen az első sorban "A könnyűipar az első" és "A nép életszínvonalának növelése" feliratú zászlók voltak elhelyezve. 2012-ben ingyenes volt az oktatás, és a "kenyér és cirkusz" politika egyéb formái voltak megfigyelhetők. A 2017. januári újévi beszédében Kim Dzsongün odáig ment, hogy lealacsonyította magát, mondván: "Az elmúlt évet idegeskedéssel és a képességeim hiánya miatti bánkódással töltöttem. Idén megerősítem elhatározásomat és több feladatot keresek a nép érdekében és dupla annyi erőfeszítést teszek ezek teljesítéséért."

Még a inkompetens tisztségviselők nyilvános felelősségre vonásának technikája a gazdaság hiányosságai miatt sem egy 2018. júliusi találmány. 2012. májusában az állami média beszámolt kim Dzsongün "irritált arckifejezéséről", miután kemény szavakkal kritizálta a Mangjongde (만경대, Mangyeongdae) Vidámpark rossz állapotát. Akkor is és most is ez az üzenet a hallgatóságnak: "Tudom, hogy még nem minden tökéletes az országban; ez nem az én hibám, hanem a beosztottaké, akik nem azt csinálják, amit mondtam nekik; de nem kell aggódni, mihelyt tudomást szerzek róla, kijavítom." Ennek a felelősséghárító stratégiának az egyik változata, hogy ujjal mutat a Nyugatra és a szankcióira. Akik ezekben a napokban Phenjanba látogatnak, gyakran hallhatják a reményt, hogy a szankciók megszüntetésével a dolgok is jobbra fordulnak.

 Húzd meg-ereszd meg. Tényezők a rendszerszintű újítások felé

Mindezek ismeretében két potenciálisan veszélyes tényező van Kim Dzsonünre nézve. Az első az, hogy beleeshet ugyanabba a csapdába, mint a Keleti Blokk vezetői, akik olyan olyan ígéreteket tettek, amit aztán nem tudtak betartani. A súlyos szankciók és a belföldi reformok hiánya vezethet ehhez.
Másodszor, mi van, ha az USA-vezette szankciókat eltörlik, de a gazdaság nem mutatja a várt pozitív jeleket a strukturális reformok hiánya miatt. Az utóbbi mindeddig valóban nem történt meg, az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatások gazdaságmenedzsmentjének decentralizációja felé tett kisebb lépések ellenére. Ami azt illeti, az autoriter "gazdasági csodák" - Dél-Korea, Tajvan, Szingapúr, Vietnam, Kína - egyike sem történhetett volna meg a termelőeszközök de facto privatizációja nélkül. Így, hacsak Kim Dzsongün nem szánja rá magát erre a lépésre, Észak-Korea következő ázsiai kistigrissé válása nem fog megvalósulni.

Több ok is van arra, miért nem valószínűbb egy ilyen bukás és az azt követő összeomlás, mint a sikeres átalakulás. Kína már jelezte, hogy szeretné megjutalmazni Phenjan általa pozitívnak ítélt lépéseit. Kína gyengülő elhatározása, hogy szigorúan betartassa a kemény szankciókat, kombinálva Észak-Korea bőséges természeti erőforrásaival, erős állammal és felhalmozott tudással és tőkével 20 év piacszocializmus után biztosítani fogják a gazdaság növekedését, a szükségletek kielégítését és az elvárások beteljesülését.

A növekedés lassú lesz és egy számjegyű. De egy darabig elég lesz a lakosság boldogan és optimistán tartásához. És ha az USA végül eltörli a szankciókat, Észak-Korea hasznot húzhat az új exportpiacokból és a pénzhez és technológiához való hozzáférésből, még az észak-koreai állam magánjellegű gazdasági tevékenységekkel szembeni bátortalan, lagymatag hozzáállása által szabott jelenlegi keretek között is. Kína mellett Dél-Korea és valószínűleg Japán is be fog fektetni és megnyitja a piacokat. Észak-Korea kijátssza őket egymás ellen és elszöszmötöl néhány évig. 

Végül azonban nem lesz mód az észak-koreai gazdasági rendszert érintő valódi reformok elkerülésére. Kim Dzsongün értékes időt nyer magának a jelenlegi folyamattal. A mikromenedzselésről kénytelen lesz váltani a decentralizációra és privatizációra, de ha sikerül támogatást szereznie a status quo fenntartásához, lassíthat és lépésenként haladhat, az észak-koreai csebolok segítségével. Az egyik ilyen nagyvállalat, az Air Koryo lehet az egyik nagy játékos a taxijaival, benzinkútjaival, üdítőitalaival, vagy a mindenütt jelenlévő Korea Kumgang Csoport, mely szintén jelen van a taxiüzletben, bankot működtet és jelenleg a vagyonának jeleként új irodát és lakótornyot épít Phenjanban.

Az autoriter gazdasági csodák sikeres példái, mint Szingapúr, Kína, vagy Pak Csonghi Dél-Koreája mutatja, hogy ha jól játssza ki a lapjait, Kim Dzsongün is kaphat a tortából - megreformálhatja a gazdaságot, miközben a hatalom a saját monopóliuma marad. A nagyon távoli jövőben ez segíthet neki valóra váltani a nagyapja, Kim Irszen álmát: nemzeti egyesítés észak-koreai vezetéssel, melyet egy felsőbbrendű hadsereg támogat és nem hátráltatja az alsóbbrendű gazdaság. Mert nem szabad elfelejtenünk, hogy minden észak-koreai politikának ez a végső célja.

Forrás: 38North

2018. május 25., péntek

Bizonytalankodás a csúcstalálkozó körül

Még el sem oszlott a robbantástól felverődött por Punggje (풍계, Punggye) faluban, Trump bejelentette: mégsem találkozik Kimmel. Indoknak azt jelölte meg, hogy Észak-Korea hevesen tiltakozott az atommentesítés légkörében megrendezett dél-koreaiㅡamerikai hadgyakorlaton történő atomfegyver célbajuttatására képes harci eszközök felvonultatása ellen. Erre válaszul végül elálltak a bombázók szerepeltetésétől ugyan, az amerikai médiában Mike Pence alelnök Líbia sorsával riogatva intett be Észak-Koreának. Nem késett a válasz a Koreai Központi Hírügynökségtől, amiben Pence alelnököt ostobának és tudatlannak titulálták.
Trump bejelentésére Észak-Korea első számú külügyminiszterhelyettese, Kim Gjegvan (김계관, Kim Gye-gwan) azt nyilatkozta, hogy nagyon sajnálják az amerikai elnök döntését, és nagyra becsülik, amit tesz a kapcsolatok rendezése érdekében. Ez 11 év eltelte óta az első Amerika-barát hangnemet megütő közleménye az észak-koreai sajtónak. Utoljára 2007-ben, a Taehongdan hajó megmentésekor nyilvánítottak köszönetet az Egyesült Államoknak.

Mi lehet az oka? Napvilágot látott egy feltételezés, miszerint Kim Dzsongün (Kim Jong Un) fél egy esetleges államcsínytől, véleményem szerint még idén sor fog kerülni a csúcstalálkozóra, esetleg ezúttal nem verik ekkora nagy dobra. Sejtésem beigazolódni látszik: Trump ma, egy nappal a csúcs lefújása után közölte: lehet, hogy mégis megtartják a találkozót, zajlanak az egyeztetések.

2018. május 24., csütörtök

Észak-Korea vélhetően egy különleges zónában szeretné elrejteni az atomfegyvereit

Csagang tartomány Észak-Korea térképén. Forrás: DailyNK

Az észak-koreai kormány Csagang tartományt (Chagang; 자강) "Különleges Szongun (선군; "első a hadsereg") Forradalmi Zóná"-nak nevezte, és a jelentések szerint terveket készítettek hogy a tartományt stratégiai régióvá alakítsák a hadsereg számára.  A terület hegyvidékes és ideális terepet nyújt az ország atomfegyvereinek elrejtéséhez.

Észak-Korea széles körben hirdette azon szándékát, hogy a nemzetközi elvárásoknak megfelelően leállítja majd az atomprogramját. Ezt kihangsúlyozták egy május 23-ra időzített eseménnyel, hogy Kildzsuban lévő nukleáris létesítményt  leállítja a tervezett USA-Észak-Korea-találkozó előtt (amiből időközben Trump kiszállt). Azonban annak arra utaló jelek, hogy Észak-Korea el akarja rejteni az atomfegyvereit és a hozzájuk kapcsolódó eszközeit.

Csagang tartomány Különleges Szongun Forradalmi Zónává alakításának tervét már múlt hónapban megvitatták az Állambiztonsági Minisztériumban. A tartomány 98%-ban hegyvidék, emiatt nagyrészt használhatatlan a hagyományos ipar számára, de Észak-Koreának stratégiai okokból már jó ideje vannak hadiiparai a térségben.

A tartomány Kína határán fekszik, és a jelentések szerint alagutak hálózzák át, ahol magas rangú Észak-Koreai tisztviselők és Kim Dzsongün is elmenekülhet a határon keresztül.

"Atomfegyvereket nem nehéz elrejteni, de a hatóságok úgy tűnik, olyan helyet választottak ahol még műholdakkal se könnyen találhatják meg. Ez azt is jelenti, hogy a fegyvereket és egyéb anyagokat jól felszerelt létesítményekben tudják tárolni." -  nyilatkozta egy forrás a DailyNK-nak.

A kormányzat a régió lakosságának ideológiai oktatására fókuszál, hogy ne jussanak ki információk a külvilágba. A terület erődítésével párhuzamosan a lakosság szabad mozgását is korlátozzák. Ezzel egyidejűleg Phenjanhoz hasonló különleges adminisztratív szerveződést alakítanak ki. Ennek érdekében a tartományi rendőrség megkezdi a lakosság éves ellenőrzését, hogy mindenki ott lakik-e, ahová regisztrálták. Ellenőrzőpontokat is kialakítottak, hogy ellenőrizzék a tartományba irányuló és kimenő forgalmat.

Forrás: DailyNK

2018. május 13., vasárnap

Szimbolikus detonáció tíz év után

Észak-Korea 2018. május 23. és 25. között a nemzetközi sajtónyilvánosság előtt meg fogja semmisíteni a Punggje-ri (풍계리) területén található atomkísérleti telepét. Mielőtt túlzottan optimisták lennénk, ne felejtsük el, hogy majdnem tíz éve, 2008. június 27-én már végrehajtottak hasonlót, igaz, akkor a Njongbjon (녕변) megyei atomreaktor tornyát repítették a levegőbe hasonlóan szimbolikus módon. Olybá tűnik, ez Észak-Korea atomstop kártyája. Az, hogy ezúttal mi lesz a KNDK következő lépése, az elkövetkezendő júniusi csúcstalálkozón múlik.

2018. május 5., szombat

Kínánál és Vietnamnál is gyorsabb gazdasági növekedést szeretne Észak-Korea

I Dzsongszok, a korábbi egyesítési miniszter (középen) előadja nyitóbeszédét. Forrás: Hankyoreh

"Észak-Korea a jelek szerint új rendszert akar létrehozni a rezsim biztonsága érdekében. Az üzenet az lehet, hogy feladja az atomprogramját, miután ezt a rendszert létrehozta és hogy így még Kínánál és Vietnamnál is gyorsabb ütemű gazdasági növekedést szeretne elérni, így gazdasági jólétet hozva az országba." mondta I Dzsongszok (Lee Jong-seok; 이종석), a korábbi egyesítési miniszter.

Ez volt I elemzése a nyitóbeszédében az okokról, amik miatt Észak-Korea olyan kezdeményezőkészséget mutatott a Korea-közi csúcstalálkozó és az Észak-Korea-USA találkozó kapcsán a Demokrata Párt fórumán, ahol a Korea-közi találkozó eseményeit értékelték.

I az Egyesült Államokkal való tárgyalási tapasztalatairól is beszélt. "2003 és 2005 közötti tárgyalásaink az észak-koreai atomkérdésről az Egyesült Államokkal komplikáltan mentek, mert az USA tisztviselői szerint az atomkérdés fontos, de az emberi jogok kérdése is az, és a két kérdést egyidejűleg akarták megoldani."

"Az észak-koreaiak valószínűleg úgy hiszik, hogy a hangulat az USÁ-n belül, amely immár csak az atomkérdésre fókuszál (a korábbiakkal ellentétben), és az USA elnökének, Donald Trumpnak a politikai akarata végső soron annak köszönhetően alakult így, hogy Észak-Korea bizonyítottan birtokol atomfegyvereket és ICBM-eket (interkontinentális ballisztikus rakéta), melyek képesek elérni az amerikai szárazföldet" tette hozzá.

"Kim Dzsongün képes garantálni a rezsim stabilitását egy USA elleni harcban, de ez olyan nyomás alá helyezi, hogy alig tudja etetni az embereit. Azt mondja, hogy hajlandó ezt feladni egy új kormányzati modellért, és azt akarja, hogy az amerikaiak együtt dolgozzanak vele".

A kérdéses kormányzati modellt illetően így nyilatkozott: "Észak-Korea korábban soha nem mondott ilyet, de amennyire meg tudom mondani, egy új rendszerrel akarják garantálni a rezsim biztonságát."

"Ezt az új rendszert az Egyesült Államokkal való diplomáciai kapcsolatok létrehozásával, békeszerződés aláírásával, a Korea-közi kapcsolatok normalizálásával és a Kínával való tradicionális kapcsolatok helyreállításával teremtenék meg, miközben az észak-koreai népet virágzó gazdasággal látnák el." magyarázta.

"A Panmundzsomi Nyilatkozat első cikkelye meghatározza a gazdasági ösztönzőket, melyeket Észak-Koreának juttatnak annak érdekében, hogy támogassák a stratégiai döntését, mellyel egy szegény, atomfegyverrel rendelkező országból egy fejlődő gazdaság válhat." mondta Cso Szongnjul (Cho Sung-ryul; 조성률), a Nemzetbiztonsági Stratégiai Intézet kutatója a "Panundzsomi Nyilatkozat és az Észak-Korea- USA csúcs kihívásainak értékelése" című előadáson.

Forrás: Hankyoreh

2018. május 3., csütörtök

Az észak-koreai hatóságok figyelik a lakosság reakcióját

Kim Dzsongün és Mu Dzsein a Korea-közi találkozón. Forrás: A koreai-közi csúcs hivatalos képe. via DailyNK

Az észak-koreai hatóságok a jelentések szerint megfigyelik a lakosságnak a pénteki Korea-közi csúcs által kiváltott reakcióit, tekintettel a lehetséges negatív következményekre, melyet a "denuklearizáció", vagyis az atommentesítés állami médiában történt említése okozhat.

Legalább egy esetről biztosa lehet tudni, mikor az emberek módosították a véleményüket.
Egy a DailyNK-nak nyilatkozó forrás szerint:

"Emberek gyülekeztek, és elkezdtek beszélgetni a Korea-közi csúcsról, mikor a Szocialista Nők Uniójának (Joseon Sahoejuui Yeoseong Dongmaeng; 조선사회주의여성동맹) vezetője megjelent és tájékoztatta őket, hogy "A Párt utasítást adott a lakosság reakciójának országos felmérésére"

"Azt is mondta, hogy jobban meg kellene válogatniuk a szavaikat, és inkább pozitív dolgokat mondani az ország törekvéseiről." utalva arra, hogy problémás lehet, ha az emberek túl nyíltan hangoztatják a véleményüket a csúcsról.

A gyülekezés spontán indult, először csak néhányan beszélgettek, aztán elterjedt a hír. A vezető, akinek a férje egy pártkáder, sok szokatlan dolgot mondott a gyűlésen.

A Szocialista Nők Uniójának tagjainak feladata a háztartások ideológiai nevelése és és csoportos események szervezése. Azonban az évek során felvették a kenyérkereső szerepét a piaci tevékenységeikkel, így a társadalmi státuszuk is emelkedett.

Az Unió egyik tagja azt is mondta, hogy "nagy változások jönnek" és "remélnünk kell hogy eljön a nap, mikor jobban élhetünk". A denuklearizációval kapcsolatban pedig azt mondta, hogy "az ijesztő fegyverek gyártásának vége"

A helyi lakosok a figyelmeztetések ellenére is viszonylag nyíltan hangoztatják a véleményüket, és gyakran hallani optimista beszédet is a javuló Korea-közi kapcsolatokról.

Forrás: DailyNK

2018. április 30., hétfő

Kim Dzsongün: "Az órákkal kezdjük az egyesítést"

A Béke Házában lévő két óra eltérő időt mutat. Forrás: Hankyoreh

"Mivel korábban leváltottuk a közös időt, most visszatérünk a z eredetihez. Ezt külföldön is bejelenthetik." közölte Kim. "Nem tudom miért hozunk széthúzó döntéseket újra és újra. Egyet kell értenünk."

Észak-Korea korábban a japán uralom maradványainak végleges lezárása érdekében döntött az időzónától való késés mellett.

Kim Dzsongün a pénteki Korea-közi csúcson azt mondta, hogy "A phjongjangi és a szöuli időt igazítsuk egymáshoz". Észak-Korea időzónája 2015. augusztus 15-től 30 percet "késik".

Ezen a csúcson bejelentették, hogy az észak-koreai időt a dél-koreaihoz hangolják. Az Észak- és Dél-Korea közti 30 perces időkülönbség megszűntével a Koreai-félszigeten egységes standard idő lesz.

 "Kim Dzsongün látva, hogy a phenjani idő az szöulihoz képest 30 perccel késik, mondta, hogy hozzáigazítják a phenjani időt a szöulihoz" mondta, 29-én Jun Jongcshan (Yun Yeongchan; 윤영찬), a Kék Ház lakossági kommunikációért felelős vezetője, miután aznap, 27-én délután Mun Dzsein elnök felesége és Kim Dzsongün elnök felesége egy kellemes társalgás keretében ilyen javaslatot tettek. A Béke Házában, ahol a Korea-közi találkozót tartották, a váróteremben van 2 óra egymás mellé akasztva, melyek egyike a szöuli, másik a phenjani időt mutatja. Kim az órákat nézte, és mondta, hogy "Nagyon fáj a szívem," és "Észak és Dél egyesítését az kezdjük először az idővel [annak egységesítésével]" tette hozzá a javaslatot.

"Mivel korábban leváltottuk a közös időt, most visszatérünk a z eredetihez. Ezt külföldön is bejelenthetik." közölte Kim. "Nem tudom miért hozunk széthúzó döntéseket újra és újra. Egyet kell értenünk."

Észak-Korea a japán uralom maradványainak végleges lezárása érdekében döntött az időzónától való késés mellett.

Forrás: Hankyoreh

2018. április 24., kedd

„Kim Dzsongün ott termett, mint egy jófiú Pekingben” – interjú Salát Gergellyel

Salát Gergely

Pénteken megvalósul a harmadik Korea-közi találkozó. A várható fejleményekről kérdeztük Dr. habil. Salát Gergely egyetemi docenst, sinológust.

Szrenka Viktor: Minek köszönhető Észak-Korea irányváltása, a szankciók hatásának lehetünk-e szemtanúi?

Salát Gergely: A legfőbb oka annak, hogy az év elején megváltozott Észak-Korea viselkedése, a szankciók legújabb köre lehet, amelyek nagyon érzékenyen érintették Észak-Koreát. Valószínűleg csináltak egy költség-haszon elemzést Phjongjangban, hogy megéri-e nekik a további keménykedés, vagy érdemes-e behúzni a kéziféket, és más irányba fordulni, és úgy tűnik, hogy ez az utóbbi álláspont győzött. Az, hogy most éppen Észak-Korea sokkal mérsékeltebbnek, visszafogottabbnak tűnik, nem egy új jelenség, évtizedek óta egy „húzd meg!”—„ereszd meg!” politikát játszanak, tehát hol keménykednek, hol éppen barátságosak a külvilággal szemben. Most éppen ebben az „ereszd meg!” szakaszban vagyunk, de hogy ez meddig fog tartani, azt nyilván nem tudhatjuk.

Szrenka Viktor: Miért iktattak be egy kínai—észak-koreai csúcstalálkozót nem sokkal a Korea-közi csúcs előtt? Miről tárgyalhatott a két vezető?

Salát Gergely: Erről hivatalos kommentár a találkozó után kiadott, leginkább közhelyeket tartalmazó kínai közleményen kívül nem jelent meg, s hogy ez utóbbi mennyire fedi a valóságot, azt nem tudhatjuk. Az, hogy Kim Dzsongün Kínába ment, azért is figyelemre méltó, mert nem járt külföldön hatalomra kerülése óta, és elég hirtelen jött ez az út, és az emberben felmerül a gyanú, hogy nem a kínaiak rendelték-e őt magukhoz, félve attól, hogy kimaradnak a rendezésből. Be volt jelentve, hogy lesz egy Korea-közi csúcstalálkozó és egy amerikaiészak-koreai csúcstalálkozó, és úgy tűnt, a kínaiaknak ebben nem osztottak lapot. A Koreai-félszigeten Kína bevonása, előzetes jóváhagyása nélkül azonban nem kerülhet sor bármiféle fontos fejleményre. Elképzelhető tehát, hogy a kínaiak odaüzentek Phjongjangba, hogy őket is kérdezze meg Kim Dzsongün, mielőtt különalkukat köt, nehogy olyan egyezmény szülessen, amely Kína számára kedvezőtlen lehet. Azt látjuk, hogy egyszer csak Kim Dzsongün ott termett, mint egy jófiú Pekingben. Ez azért furcsa.

Szrenka Viktor: Milyen jelentőséggel bír Szung Tao (Song Tao; 宋涛) a Kínai Kommunista Párt KB nemzetközi kapcsolatokért felelős osztályvezető és Li Csün (Li Qun; 李群) kultúráért és turizmusért felelős miniszterhelyettes, illetve a Kínai Nemzeti Balett áprilisi látogatása Észak-Koreában?

Salát Gergely: Azt fejezik ki az ilyen jellegű látogatások, hogy „business as usual” Kína és Észak-Korea között. Elég egyértelmű, hogy Észak-Koreának a talpon maradáshoz szüksége van Kína támogatására, fő kereskedelmi partnere, energiahordozó-szállítója, lényegében a koreai feketegazdaság is a kínai csempészetből él, és ez fontos az életszínvonalnak a fenntartásához és javításához is. A kínaiaknak egyértelműen nagy befolyása van a koreai ügyekre. Amikor megszülettek a szankciók tavaly, akkor a kínaiakat sikerült rávenni az amerikaiaknak, hogy ne vizezzék fel ezeket a szankciókat. Most egy picit keményebben beleálltak a kínaiak a szankciókba, emiatt az egész világ azt kezdte el találgatni, hogy Peking esetleg hozzájárulna-e ahhoz is, hogy bedöntsék az egész rendszert. Az is nyilvánvaló, hogy Kínának nem jó, hogy Észak-Korea az elmúlt években önállósította magát, ennek is lehetett a hatása, hogy Kína megszavazta a szankciókat. De most a kínaiak jelezték a világnak, hogy nem vették le a kezüket Észak-Koreáról, ezért volt ilyen jellegű a tálalása a pekingi csúcstalálkozónak, amely során díszpompával fogadták Kim Dzsongünt, kvázi egyenrangú félként utólagos, de nagy publicitás mellett. Ez egy üzenet a külvilágnak, továbbá üzenet az észak-koreaiaknak is, hogy számíthatnak Kínára, ha minden kötél szakad, mert nem fogják hagyni az amerikai érdekszféra kiterjesztését a Koreai-félsziget északi részére. Ezt erősítik meg az alacsonyabb rangú hivatalnokok látogatásai és a kulturális cserekapcsolatok is.

Szrenka Viktor: Tényleg elkötelezett lehet-e Kim Dzsongün a Koreai-félsziget atommentesítése mellett? Visszatérhet-e a hatoldalú tárgyalások időszaka?

Salát Gergely: A hatoldalú tárgyalások esetleg újrakezdődhetnek, de az kérdéses lesz, hogy kivel hajlandóak tárgyalni az északiak, kivel nem. Az észak-koreaiak fő célja mindig az volt, hogy az USA-val tárgyalhassanak, a hatoldalú tárgyalás nem a maximális céljuk volt. Azt nagyon kétlem, hogy komolyan lemondanának az atomfegyvereikről. Érdemes megnézni mindig a terminológiát, hogy milyen kifejezéseket használnak, és mit értenek alatta, mert az, hogy „atomfegyvermentesítés” vagy „denuklearizáció” rengeteg mindent jelenthet. Jelenthet akár egy olyasmit, mint ami már de facto életbe lépett, hogy nem hajtanak végre atomkísérletet, de attól még az atombombájuk ott van és az atomprogram folyik, csak éppen nem robbantgatnak. Jelenthet teljes leszerelést is, meg bármit a kettő között. Azt, hogy ők hosszú távon lemondanának a nukleáris programjukról és rakétaprogramjukról, csaknem teljesen kizártnak tartom, hacsak nincsenek nagyon megzsarolva valakik által. Ha az ember a homokozóban megszerzi azt a lapátot, ami minden más lapátot üt, azt nem szokta önként kiadni a kezéből.

Tokics Levente: Megemlített egy olyat is, hogy esetleg kereskedelem, vagy technológia eladása fog következni, pl. Észak-Korea eladja a technológiát Kínának. Erről mit gondol?

Salát Gergely: Kína rendelkezik nukleáris technológiával, nem hinném, hogy lenne olyan, ami Észak-Koreának van, de Kínának nincs. Itt a célország nem Kína. Van néhány ország a világon, amely szeretne atomhatalommá válni, és a diszkontáron kiárusított észak-koreai technológia meglehetősen jól jönne sokaknak. Nagyon oda kell figyelni az amerikaiaknak, oroszoknak és kínaiaknak, hogy ilyesmi ne történjen meg. Vannak arra utaló jelek, hogy észak-koreaiak eladtak technológia részeket, elemeket Iránnak, persze ez nem azt jelenti, hogy náluk nem marad ott a technológia.

Tokics Levente: Említette, hogy a koreai technológia egy korábbi verzió, egyrészt a rakéta irányítása sem megoldott még, másrészt a hajtóanyag is régebbi technológia, viszont sikerült elérniük nemrégiben azt, hogy kisebb méretűvé alakítsák az atomtölteteket, amiket rakétákra szerelnek. Ilyen szempontból Kína előrébb van?

Salát Gergely: Persze, a kínai atomprogram alapvetően világszínvonalú. A kínaiaknak a ’60-as évek óta van atombombájuk, hidrogénbombájuk, rakétaprogramjuk, tehát a kínai atomprogram van olyan szinten, hogy bárkit meg tudnának semmisíteni. Nincsenek egy súlycsoportban velük az észak-koreaiak, őket leginkább az észak-koreai atomprogram azért fenyegeti, mert instabilitást okoz a térségben. Márpedig Kínának nem hiányzik egy elhúzódó nemzetközi vita, sem egy összeomló rezsim a határon. Észak-Korea az Egyesült Államok figyelmét is magára vonta, vele együtt a hadseregét, Kínának pedig az pláne nem hiányzik, hogy az amerikaiak rakétákat, rakétavédelmi rendszereket és más fegyvereket telepítsenek Dél-Koreába, ami igencsak közel van Kínához. Nem véletlen, hogy a THAAD telepítése, és az Észak-Koreára tavaly helyezett kínai nyomás nagyjából egybeesett időben. Azt gyaníthatjuk, hogy a kínaiak szóltak a koreaiaknak, hogy vegyenek vissza. A THAAD nyilvánvalóan Kína ellen van, viszont az amerikaiak Észak-Koreára hivatkozva telepítették oda.

Szrenka Viktor: Igen, ha jól emlékszem, volt egy majdnem egy, talán másfél évig tartó mosolyszünet Kína és Dél-Korea között, amely során még a multimédiás termékeket és a szórakoztatóipart is szankciók alá helyezték?

Salát Gergely: Igen, ebből óriási botrány volt; nem állami szintű szankciók jelentek meg, hanem a kínai internet népe elkezdte bojkottálni a dél-koreai termékeket, illetve a Lotte nevű dél-koreai áruházat, mert ennek a cégnek az ingatlanjára telepítették a THAAD egy részét. Érzékeny gazdasági veszteségeket okozott Dél-Koreának a kérdés, és a dolog még most sem állt teljesen helyre, hiszen a THAAD ott van, és működik, és hiába fogadkozik Mun Dzsein (Moon Jae-in; 문재인), az amerikaiak valószínűleg nem fogják szétcsavarozni az egészet, és hazavinni.

Szrenka Viktor: Lát-e rá reális esélyt arra, hogy Észak-Korea is kínai mintájú gazdasággá váljon? Lesz-e szocializmus koreai sajátosságokkal?

Salát Gergely: Valami ilyesmi már történt Kim Dzsongil óta, aki az 1990-es évek nagy éhínségei után kénytelen-kelletlen engedélyezte, hogy létrejöjjenek a feketepiacok, vállalkozói réteg, kereskedői réteg, csempészkereskedelem, ezek a féllegális, de lényegében elég jól működő piachálózatok. Valamiféle olyan átalakulás elkezdődött, ami Kínában a ’70-es évek végén, azonban ez nem egy felülről vezényelt szisztematikus reform. De valami történik. Egy kínai mintájú, felülről induló észak-koreai reformpolitikára kevés esélyt látok, egyszerűen azért, mert az észak-koreai rendszer megreformálhatatlannak tűnik. Az ehhez hasonló rendszerek nem szoktak puhára esni, hanem össze szoktak omlani. Nem túl elképzelhető, hogy a phjongjangi vezetés a totális ideológiai, katonai és társadalmi kontrollt feladja, hogy a koreai emberek egy picit jobban éljenek. A kínaiaknak nem nagyon volt más választásuk az 1970-es évek végén, ráadásul más helyzetből indultak akkor. Még a maói évtizedek végén is gyengébb kontrollt alkalmaztak a társadalmon Kínában, mint ma Észak-Koreában. Mao Ce-tung (Mao Zedong; 毛泽东) utolsó évtizedében, a kulturális forradalom alatt centrális pártapparátust szétverték, tehát amikor Kínában megindultak a reformok, nem volt egy olyan jól máködő, centralizált államszervezet, mint ma Észak-Koreában. Szerintem tehát nem reális egy nagyszabású észak-koreai reformprogram, leszámítva a korlátozott, helyi, teljesen legális változásokat.

Szrenka Viktor: Azt rebesgetik egyes médiumok, névtelen értesülésekre hivatkozva, hogy a Korea-közi csúcstalálkozón békekötésre kerül sor majd. Békét köthet-e a két koreai állam pénteken?

Salát Gergely: Nem, mert Észak-Korea jogilag nem Dél-Koreával áll hadban. Ez jogilag egy furcsa helyzet, hiszen a fegyverszünetet aláírta a kínai, az észak-koreai és az ENSZ képviseletében az amerikai hadsereg, de Dél-Korea nincs az aláírók között. Az észak-koreaiak célja nem az, hogy Dél-Koreával békét kössenek, hanem ők Amerikával szeretnének békét kötni, ehhez egy lépés lehet az, hogy rendezik a kapcsolatokat Dél-Koreával, de a végcél egyértelműen nem ez.

Tokics Levente: Nemrég forródrót létesült Mun Dzsein és Kim Dzsongün között. Van ilyen forródrót Észak-Korea és Kína közt?

Salát Gergely: Ha van is, nem nyilvános. Köztük azért nincsen szükség ilyesmire, mivel megvannak a két ország közt a kommunikáció normális csatornái, mindkét ország rendelkezik nagykövetséggel a másik területén. És olyan feszültség sincs a két ország között, hogy indokolt lenne a közvetlen kapcsolat a vezetők között.

Szrenka Viktor: Bár Kína mindkét koreai állammal kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatban áll, mennyiben illene bele Kína külpolitikai törekvéseibe egy esetleges koreai újraegyesítés?

Salát Gergely: Semennyire. Észak-Korea speciális geopolitikai helyzetben van, nincs még egy ország, amely ilyen módon körbe lenne véve nagyhatalmakkal. Ott van körülötte az USA, Japán, Kína, Oroszország – a világ legnagyobb hatalmai. Észak-Korea a sok hatalom közti egyébként zseniális egyensúlyozással garantálta mindeddig a rezsim fennmaradását. Amúgy pedig senkinek sem érdeke, hogy Észak-Korea ne legyen ott. A kínaiaknak kiváló ütközőállam, mert addig sem az amerikaiak masíroznak a Jalu (鸭绿; Amnok) folyó partján, a kínai határon, s az oroszoknak is ezen okból jó. A japánok az észak-koreai veszélyre hivatkozva fegyverkezhetnek, az amerikaiak szintén erre hivatkozva tarthatnak a valódi ellenfelekkel – Kína, Oroszország – szemben haderőket Dél-Koreában és Japánban. Hosszú távon elképzelhető lenne egy országegyesítés, de ez Kína számára csak akkor lehetne elfogadható, ha az amerikai csapatok kivonásával járna.

Szrenka Viktor: Érdekes, hogy évtizedekig az volt az észak-koreai álláspont, hogy az amerikai csapatokat vonják ki Dél-Koreából, most viszont olyan információk szivárogtak ki, miszerint Kim Dzsongün annak a kapcsán is megértő, hogy az amerikai—dél-koreai hadgyakorlatok vannak, és annak kapcsán is, hogy Dél-Korea területén jelen vannak az amerikai csapatok.

Salát Gergely: Igen, erre utalgatott, most nyilván nem akarja a két csúcstalálkozó előtt a legrosszabb arcát mutatni. Most a jópofizós szakaszban vagyunk, de hogy jön-e majd újabb keménykedős szakasz, az valószínűleg csak idő kérdése.

Szrenka Viktor: Köszönjük szépen az interjút.

2018. április 21., szombat

"Leállítjuk az atom- és rakétateszteket" - a KNDK plenáris üléséről


Kim Dzsong-ün beszédet tart a plenáris ülésen 2018. 04. 20. Via KCNA

A Koreai Munkapárt 7. Központi Bizottságának 3. plenáris ülését tartották tegnap, április 20-án Phenjanban.

Kim Dzsong-ün a KMP elnöke vezette a plenáris ülést.


A találkozón részt vettek a Prezídium tagjai és a Koreai Munkapárt (KMP) Központi Bizottságának tagjai is.

Megfigyelőként jelen voltak a KMP Központi bizottságának tagjai továbbá a minisztériumok, nemzeti intézmények, provinciák, városok, megyék, főbb ipari létesítmények és intézmények, és a fegyveres szervezetek főbb adminisztratív tisztviselői.

A plenáris ülés a következő pontokat tárgyalta:
1. A párt feladatai a szocialista építkezés felgyorsítása céljából
2. Forradalmi fordulat elhozása a tudományba és oktatásba.

3. Szervezeti kérdések.
Az első pontot a találkozón tárgyalták meg.
Kim Dzsong-ün jelentést tett az első pontról


Mondván, hogy a helyzet gyorsan változik a koreai forradalom javára - köszönhetően a KNDK proaktív, kezdeményező fellépésének és erőfeszítéseinek, miután tavaly kinyilvánították az állami nukleáris kapacitás megteremtését -tájékoztatta a hallgatóságot, hogy az enyhülés és béke friss klímája van kialakulóban a Koreai-félszigeten és a régióban, valamint drámai változások zajlanak a nemzetközi politikai színtéren is.

Azt is mondta, hogy "az állami nukleáris erő kevesebb, mint öt év alatt megvalósított történelmi ügye egy nagy győzelem a Koreai Munkapárt azon törekvéseinek, hogy egyszerre folytassák a gazdaság építését és az atomfegyver megteremtését"
Kijelentette hogy a Párt Központi Bizottságának 2013 májusi gyűlésén meghatározott két front párhuzamos fejlesztésének irányvonalának történelmi feladatát sikeresen teljesítették.

Azt is mondta, hogy a KNDK-nak már nincs szüksége atomtesztekre és közepes hatótávolságú és interkontinentális ballisztikus rakéták tesztelésére, mert a ballisztikus rakétákra már bizonyítottan képesek atomtöltetet szerelni, így az atomfegyver kifejlesztésének egész folyamata tudományos módszerekkel, egymás után következve történt, és a célba juttatás és csapásmérés eszközeinek fejlesztése is tudományos eredmény. Hozzátette, hogy ezért az északi kísérleti tesztelő helyszínt bezárják.

Tisztázta, hogy a KMP álláspontja, hogy pozitívan járuljon hozzá egy atomfegyver nélküli világ építéséhez, mely az emberiség egészének vágyával összhangban van, hiszen "a KNDK már megbízhatóan garantálni tudja az állam és a nép biztonságát."

Most, hogy a korábban kitűzött célokat sikeresen teljesíteni tudta, a KMP fontos célja "a forradalom felgyorsítása".

Így, hogy a KNDK világszintű politikai-ideológiai és katonai hatalom lett, a KMP célkitűzése, hogy a szocialista gazdasági építkezésekre koncentráljon

A hosszútávú cél, hogy a nemzetgazdaságot a dzsucse (주체, önerőre támaszkodás), modern, IT és tudományos alapjaira helyezzék, minden ágazatot felszólított, hogy támaszkodjon a tudományra és technológiára,
Ugyanakkor drasztikusan növelni kívánja a pártszervezetek szerepét.

Egyéb beszédek is elhangzottak a gyűlés alatt.

A felszólalók: Csve Rjong-he (Choi Ryong Hae, 최룡해), a Politikai Bizottság Prezídiuménak tagja és a KMP Központi Bizottságának alelnöke, Pak Pong-dzsu (Pak Pong Ju, 박봉주), a Politikai Bizottság Prezídiumának tagja a KMP Központi Bizottságától és a Kabinet elnöke, és Kim Dzsong-gak (Kim Jong Gak, 김정각), a Koreai Néphadsereg politikai irodájának igazgatója.

Az első pontról hozott határozatokat egyhangúlag elfogadták.

A határozatban a következő döntéseket hozták:

"Először, ünnepélyesen kijelentjük, hogy a kritikus tömeg alatti atomteszt, földalatti atomtesztek, atomfegyverek könnyebbé és kisebbé tétele, és a nagyméretű atomfegyver és célbajuttató eszközök a párt irányvonalának megfelelően sikeresen lezajlottak, így az atomtöltetek ballisztikus rakétákra szerelése megvalósult.

Másodszor, az atomtesztek és az interkontinentális ballisztikus rakéták tesztindítása 2018. április 21-től befejeződik. A KNDK északi atomtesztelő terepe bezárásra kerül hogy átlátható módon garantálva legyen az atomtesztek leállítása.

Harmadszor, az atomtesztek leállítása egy fontos lépés a világszintű leszerelésre és a KNDK csatlakozik az atomtesztek megállítására tett világszintű erőfeszítésbe.

Negyedszer, a KNDK soha nem fog atomfegyvert használni, sem atomfegyvert, vagy technológiát átadni semmilyen körülmény alatt, kivéve egy KNDK elleni nukleáris fenyegetés és provokáció hatására.

Ötödször, minden erőfeszítést egy erős szocialista gazdaság építésére fordítunk, növelve a lakosság életszínvonalát, mozgósítva az országban rendelkezésre álló erőforrásokat,

Hatodszor, a szocialista gazdasági építkezésekhez megfelelő nemzetközi gazdasági környezetet teremtünk és közeli kapcsolatot ápolunk és aktív párbeszédet folytatunk a szomszédos országokkal és a nemzetközi közösséggel a Koreai-félsziget és a világ stabilitásának és békéjének megőrzése érdekében."

A "Minden erőfeszítés a gazdasági építésekre koncentrálásáról" szóló határozat a következő döntéseket hozta: 

"Először: a párt és az állam ügyeit a szocialista gazdasági építkezésekre és fordítjuk és arra összpontosítunk erőforrásokat.

Másodszor: a Párt és a dolgozó nép szervezetei, a hatalmi szervek, a bűnüldöző szervek és a fegyveres erők szervei is kibővítik feladataikat a gazdasági építés érdekében.

Harmadszor: a Párt szervezetei és politikai intézményei minden szinten rendszeresen ellenőrizzék a KMP 7. Központi Bizottságának 3. plenáris ülésén hozott döntések gondos betartását.

Negyedszer, a Legfelsőbb Népgyűlés és a Kabinet tegyen jogi, adminisztratív és technikai lépéseket hogy a KMP Központi Bizottságának plenáris ülésén kijelölt feladatokat végrehajtsa."

A második pontot a gyűlésen megvitatták.

Kim Dzsong-ün jelentést tett a második pontról.

Kiemelte az oktatást és tudományt érintő fordulat meghozatalának szükségességét, hozzátéve, hogy a gazdasági építkezésre tett lépések elképzelhetetlenek lennének az oktatás és tudomány gyors fejlődése nélkül.

A végén elfogadták a tudomány és oktatás fordulatáról szóló határozatot.

A harmadik pont jórészt szervezeti kérdéseket érintett, új tagokat választottak a Párt Központi Bizottságába és annak egyéb szervezeteibe.

Kim Dzsong-ün történelmi jelentőségű záróbeszédet tartott a gyűlés végén.

"A célunk, hogy aktiváljuk a teljes nemzetgazdaságot és felfelé ívelő pályára állítsuk, így megalapozva egy független és modern szocialista gazdaságot, tudásalapú gazdaságot a nemzeti gazdasági fejlődés stratégiájának ötéves időszakának folyamatában."

Kihangsúlyozta a tudomány és az oktatás fontosságát és azok fejlesztését, hogy a párt új irányvonalát teljesíthessék.

"A forradalmi irányvonal és a Párt politikájának megvalósítása érdekében, a tisztviselőknek erős elhatározással kemény erőfeszítéseket kell tenniük, és keményen dolgozniuk, hogy a saját szakterületüket a Párt által előírt szintre emeljék" tette hozzá.

Forrás: Rodong Sinmun

2018. április 7., szombat

Életfogytig tartó börtönnel fenyegetik a külföldre telefonálókat

Észak-koreai katonák járőröznek a Sinüidzsuban a kínai határ közelében. Forrás: DailyNK
Az információ ki- és beáramlása az észak-koreai határon fenyegetést jelent a rezsim hatalmára nézve ezért lépéseket tesznek. hogy blokkolják az információ áramlását.

Az észak-koreai hatóságok fokozzák a cenzúrát és lesújtanak az olyan "antiszocialista" cselekedetekre mint a "tisztátalan" médiumok csempészése, birtoklása és terjesztése. Továbbá a lakosságnak szóló előadásokon a hatóságok súlyos büntetéssel fenyegették azokat, akik belső információt szivárogtatnak a külvilágba.

"A Szocialista Nők Uniójának gyűlésein a tagoknak elmondták, hogy mobiltelefont használni a külvilággal való telefonálás céljára államellenes viselkedésnek tekinthető." mondta egy Rjanggang tartománybeli lakos március 29-én. "Az előadó figyelmeztetett, hogy bárki, akit rajtakapnak, hogy külföldre telefonál, a helyszínen munka- és átnevelő büntetésre ítélik."

Egy Észak-Hamgjong tartományból származó lakos hasonlókról számolt be. "Az előadó mondta, hogy a rizs ára államtitok, így aki kiszivárogtatja, börtönbüntetésre ítélik. Az előadások általános üzenete az volt, hogy 'Az ellenségeink információt akarnak szerezni és előidézni a köztársaság [Észak-Korea] összeomlását'". 

Az életfogytig tartó börtönbüntetésre úgy hivatkoztak, mint "életfogytig tartó kemény munka". Ez általában azt jelenti, hogy egy szénbányához csatlakozó börtönbe küldenek és megerőltető körülmények közt kell dolgozni, míg az illető meg nem hal.

A 2015-ös észak-koreai alkotmánymódosításban a 222-es cikkelyre hivatkozva írnak elő büntetéseket azoknak, akik külföldre telefonálnak, ez az "illegális nemzetközi kommunikáció". A törvény hatálya alatt, "azok ,akik nemzetközi hívásokat bonyolítanak, maximum egy év munkatáborban vagy 5 év munka-átnevelő táborban történő büntetéssel sújthatók".


Tisztán látszik, hogy az életfogytig tartó börtönbüntetés nem szerepel az alkotmányban. Így tehát a hatóságok úgy tűnik, hogy a életfogytiglannal fenyegetést a félelem légkörének növelésére használják.

Összefüggés van aközött, hogy Kim Dzsong-ün lesújt az információáramlásra és a Koreai-félsziget  atomfegyver-mentesítésére tehető lehetséges megoldások között. A Rodong Sinmun - Észak-Korea pártlapja - nem számolt be erről a fejleményről. Ez arra enged következtetni, hogy a rezsim sérülékenynek tartja.
Ha Észak-Korea lakossága meghallja, hogy a külvilág - nem csak az USA és Dél-Korea, hanem Kína is - nyomást gyakorol Észak-Koreára az atommentesítés érdekében, az hatással lehet a közvéleményre az országon belül, így kárt okozva a rezsim erőfeszítéseinek, hogy fenntartsák a propagandát és az imázst.

"Úgy tűnik, hogy [a rezsim] eltökélte, hogy a lakosok nem tudhatják, hogy kiterjeszti a kezét a külvilág felé" mondta egy másik rjanggangi forrás.
"Továbbá, ha a külvilág megtudja az igazságot Észak-Koreáról, az hátrányos lehet egy csúcstalálkozó során, ezért aktívan próbálják gátolni az információk kijutását."
Forrás: DailyNK




2018. március 29., csütörtök

Kim Dzsongün és a kínai utazás

Fotó: CNN 
Meglepetésként ért sokakat, hogy Kim Dzsongün Kínába látogatott el néhány nappal korábban. A találkozó azért is rendkívül különös, mert ez volt az észak-koreai vezető első útja külföldre a hatalomátvétel óta - még ha a hírek szerint nem is tekinthető hivatalos találkozónak az esemény.

A Hszi Csin-ping kínai államfő és Kim Dzsongün közötti tárgyalás főként a Koreai-félszigeten történő gyors változásokról szólt, a Hszinhua kínai hírügynökség szerint pedig Kim Dzsongün támogatja a Koreai-félsziget atommentesítését - ugyanis Kim Ir Szen és Kim Dzsongil végakarata is ezt követeli -, egyben kész tárgyalni Donald Trump amerikai elnökkel, törekedve egy békésebb és jobban együttműködő Koreai-félsziget megteremtésére.

A találkozó után Donald Trump Twitter üzenetben azt írta, Hszi Csin-ping megüzente neki, az egyeztetés sikeres volt, az észak-koreai vezető pedig várja az amerikai államfővel való találkozót. Mindezek ellenére Trump azt is kihangsúlyozta, hogy az Észak-Koreára kifejtett nyomást és szankciókat "sajnálatos módon" teljes mértékben fenn kell tartani.

Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy a két ország beszámolói kissé különböznek egymástól. Míg a KCNA hivatalos észak-koreai hírügynökség már arról is beszámolt, hogy Hszi Csin-ping elfogadta Kim meghívását, ennek következtében pedig Észak-Koreába látogat a "megfelelő időben", addig a Hszinhua hírügynökség csak azt említette meg, Hszi elnök folyamatos és konstruktív viszonyt szeretne Észak-Koreával teremteni, ez pedig az egymás országaiba való látogatást is magával vonhatja. Emellett az észak-koreai hírügynökség által publikált fotók is a vezető erejét és dominanciáját próbálták hangsúlyozni.

Végezetül nézzünk meg néhány képet a találkozóról.

Fotó: The New York Times

Fotó: CNN

Fotó: The New York Times
Via CNNNyTimes




Bejelentették a harmadik Korea-közi csúcstalálkozó időpontját

Kim 2018 márciusában (REUTERS)

2000-ben Kim Dedzsung (Kim Dae-jung), 2007-ben pedig No Muhjon (Roh Moo-hyun) dél-koreai elnök találkozott Phenjanban Kim Dzsongil (Kim Jeong-il) észak-koreai vezetővel. A vezetők mindkét alkalommal egyezményt fogadtak el, azonban a találkozók körülményei merő eltérést mutattak. Míg az első csúcstalálkozó egy békülékeny hangulatú Koreai-félszigeten tartatott meg, addig a második egy észak-koreai atomkísérlet után történt, és elsősorban azért volt rá szükség, hogy a dél-koreai elnök külpolitikáját igazolja. A második találkozót ténylegesen csak kirakateseménynek tekinthetjük, hiszen Kim 2 évvel később kiadta a parancsot a második atomkísérlet végrehajtására.

2018-ban, mint korábban írtam, ismét beindult az enyhülés, és ezúttal Kim Dzsongün (Kim Jeong-eun) kijátszotta az atommentesítés-kártyát is. 2018. március 25. és 28. között találkozott Hszi Csin-ping (Xi Jinping) kínai elnökkel Pekingben, ahol szintén azt nyilatkozta: országa elkötelezett az atommentesítés mellett, mint ahogy az atommentesség egy olyan elv, amely Kim Ir Szen (Kim Il-sung) és Kim Dzsongil politikájára vezethető vissza. Az észak-koreai állami média beszámolt ugyan a KimHszi találkozóról, de azt az „apró” részletet elfelejtették közölni, hogy Kim nyilatkozatot tett a Koreai-félsziget denuklearizációjáról.

2018. március 20-án az észak-koreai Egyesítés Pavilonban egy asztalhoz ült Hjon Szongvol (Hyeon Song-wol) észak-koreai, és Yoonsang dél-koreai énekes. A két előadó abban állapodott meg, hogy 2018. március 31-én a dél-koreai zenei előadók kilenc fős csoportja (a négyfős Red Velvet együttes, Cho Yong-pil, Lee Sun-hee, Yoon Do-hyun, Baek Ji-young, Choi Jin-hee), illetve 111 fős kísérőstábjuk, (köztük egy taekwondo-csapat, újságírók, és még sokan mások) Phenjanba utaznak, ahol koncertet adnak, tehát hamarosan szemtanúi lehetünk egy K-pop koncertnek az észak-koreai fővárosban. Dél-Korea szerette volna tizediknek a 2012-es Gangnam Style című szám közismert előadóját, PSY-t is, de Észak szerint PSY stílusa túl provokatív, így ő nem vehet részt az eseményen.

2018. április 27-én pedig Mun Dzsein (Moon Jae-in) dél-koreai elnökkel fog találkozni. Miért nagy jelentőségű ez?

Ezúttal a találkozó nem Phenjanban, hanem Panmundzsomban (Panmunjeom) lesz, mi több, a demilitarizált övezet dél-koreai oldalán lévő Békeházban. Ez azt jelenti, hogy Észak-Korea teljhatalmú vezetője először fogja átlépni a két államot elválasztó vonalat, és először fog dél-koreai földön tárgyalni a dél-koreai államfővel.

11 éve először kerül terítékre Észak-Korea atommentesítése is. A 2007-es egyezmény 4. pontjában szóba került ugyan, hogy Észak-Korea felelősséget vállal a 2005-ös hatoldalú tárgyalásokban megtárgyalt nukleáris leszerelésért, de erre nem került sor.

Mivel májusban pedig egy KimTrump találkozóra is sor fog kerülni, ez az év a koreai háború végleges lezárásának, és a Koreai-félsziget atommentesítésének kérdését ismét a felszínre hozza.

Via (TimeYonhap NewsSCMP)